Schrödinger aknája

A tavasz része, hogy az ember alászáll a vízaknába. Esetleg kijön onnan.

Lemenni azért is lehet, mert az ember tart tőle, hogy a fejére esik a Tienkung, kijönni pedig már csak azért is érdemes, mert az ember viszonylag gyorsan kimeríti a vízaknában rejlő lehetőségeket, még akkor is, ha viszonylag jó a társaság.

Három évvel ezelőtt egy varangy lakott a vízaknában, hogy hogy került oda, az egy rejtély, közvetlen ezután a kutyával kötött szorosabb ismeretséget, a szájába vette és ide-oda rohangált vele. Mármint a kutya a varangyot, nem fordítva. Kivittem az erdőbe (a varangyot, nem a kutyát, közben úgy éreztem magam, mint Jancsi és Juliska szülei egy személyben), csak visszajött, nem tudom, mi lett a kapcsolat folytatása, a varangy darabjait sem találtam meg a kertben, arra viszont rájöttem, hogy a kutyám szerhasználó, a békanyalást mondjuk nem irigylem tőle, legalább nem a sörömet lopta el, az is valami. Erről egyébként is volt egy nagyon komoly beszélgetésünk.

Két évvel ezelőtt szétfagyott a kerti csap, ezért aztán nem varangy volt az aknában, hanem némi telefonálgatás után az egyik szomszéd, majd a másik. Az aknában volt még víz is, egyes számú szomszéd alászállt a bunkerbe, megállapította, hogy mi a baj, majd előkerült onnan, sikerült riasztani a másikat is, aki szakmája szerint vízvezetékszerelő, egyébként szabadnapját töltötte, meg pálinkát is. Ennek következtében sikerült neki rutinból elhárítani a vészhelyzetet, az aknából viszont nem nagyon tudott kijönni, itt ismét előütközött az emberi természet kegyetlensége, mert ahelyett, hogy segítettünk volna neki, miközben az apja szülinapi bulijáról raboltuk el, hogy segítsen, első körben kicsit nagyon kiröhögtük. Azért kijött, legalábbis meglepődtem volna, ha még mindig ott találom, bár valószínűleg elég lett volna néha letölteni neki egy kis pálinkát, és lett volna egy házi pálinka-sommelier a környéken, a jóember ugyanis ránézésre is meg tudja állapítani, hogy hány fokos a szesz, ötven alatt igazából ilyesmit csak a buzik, a lányok és a pestiek isznak.

Idén először egy bábmacska költözött be az aknába, majd a vakondok; az aknának ugye elengedhetetlen, definíció szerinti része maga az aknaság, vagyis elvárható, hogy ne legyen tele földdel, mert ha tele van, megszűnik lyuknak lenni. A vakondok úgy döntöttek, hogy kiegészítik a hiányt, egyébként is köztudomású, hogy ezeknek a boldog állatoknak jut a Föld kék nadrágkészletének a színe-java, a városi kalandjai óta pedig tudjuk, hogy szeretnek dolgokba más dolgokat tuszkolni, ezúttal viszont nem szafaládét tömtek a kipufogóba, hanem földet a lyukba.

És idén szembesültem először Schrödinger aknájával is: adott egy vízakna, három csappal. Az egyik egy ilyen leeresztő, ha kinyitom, jön belőle a víz, és elönti az aknát. Inkább visszazárom.

A másik csap szintén elárasztja vízzel az aknát, elzárom ezt is.

A harmadik szintén folyik, ezt sem jó ötlet megnyitni, vissza is zárom.

Mindhárom csap zárva, a kerti csapban mégis van víz.

Erre kell innom egy sört.