Szarjál nekem sajtot és nugátot!
Néhány éve már hallottam a Tió de Nadalról, de minden évben újra rá kell döbbennem, hogy a katalánok nem normálisak.
Nem elég, hogy idén először bejelentették elszakadási szándékukat, amit mégsem jelentettek be, és az egész világnak napokon át könyörögnie kellett Puigdemontnak, hogy mondja már meg, mint mondott meg, aki ezután azzal tisztázta a helyzetet, hogy meglépett Brüsszelbe, és azt sem volt hajlandó megmondani, hogy hol van, furcsa nyelven beszélnek és fura sapkát is hordanak – szívük joga, egyébként meg kíváncsian várom, hova fejlődik még ez a történet –, a karácsonyi szokásaikhoz tartozik az is, hogy addig vernek egy tuskót bottal, míg az össze nem szarja magát.
Katalónia pedig tök szép, egy csomó minden mást is tudnék ott csinálni, de nekik pont ez jutott eszükbe. A szarótuskót december nyolcadikán helyezik üzembe, egy darabig álnok módon kényeztetik, betakargatják, mogyoróval és gyümölcsökkel kínálják, jól bánnak vele. Aztán karácsonykor jön a feketeleves.
Ilyenkor a háznép összegyűlik a tuskó körül (ezekre a holmikra mostanában szemet, orrot és szájat is festenek, sőt, sapkát is adnak rájuk), és eléneklik kula bácsi ünnepi dalát, amit most nem tudnék lefordítani, de ebben arra kérik a tuskót, hogy szarjon nugátot, mogyorót és sajtot (oké, mató sajtot, ami valami mézes krémsajt dióval, de ettől nem lesz jobb – bár legalább nem Mese sajt), valamint kilátásba helyezik azt is, hogy amennyiben nem szarik elég finomat, majd kiverik belőle. Botokkal. A tuskóból.
Ezután a biztonság kedvéért meg is verik szerencsétlent, majd örömmel fedezik fel a takaró alatt a kikövetelt finomságokat. A Slate azt írja, hogy az ürítés időpontját egy büdös hering felbukkanása jelzi, az Atlas Obscurán viszont arról van szó, hogy a gyerekek kifejezetten kérik, hogy a tuskó NE szarjon nekik büdös heringet, itt szerintem időrendi problémáról lehet szó: valaha szart ilyet, de a generációk felhalmozott tudása és a hagyomány most már figyelmeztet a veszélyre, így idejekorán lépni lehet ellene.
Miután agyonverték a szarórönköt, vidáman elégetik. Úgy tűnik, hogy a katalánok a karácsonyi készülődést a szar bűvöletében töltik, ugyanis nem ez az egyetlen, kakával és az ünnepekkel összefüggő vidám hagyományuk: náluk van egy extra figura a betlehemben, mégpedig egy fickó, aki épp odaszarik a Szent Család orra alá. A caganer (így hívják a kis szarost) a legtöbb katalán betlehemben megtalálható, de hogy miért, azt nem igazán tudjuk: egyesek szerint csak egy hülye viccről van szó, ami később hagyománnyá vált, mások szerint a jó termés iránti reményt szimbolizálja, ismét mások szerint pedig – de ezt nem vagyok hajlandó komolyan elhinni – azt jelképezi, hogy Jézus második eljövetelét nem lehet megjósolni, mert az akkor fog megtörténni, amikor erre szükség van.
Oké, szép dolog a betlehemezés, de ilyenkor egy kicsit katalán akarok lenni.
(Slate, Atlas Obscura, Atlas Obscura#2)
74 comments