Vasa: Legnagyobb haditechnikai tévedések – svéd oldal

Az 1600-as évek első felében Európa népei békés egyetértésben gyilkolásszák egymást éppen harmincéves háború címszó alatt, amikor a svéd király, bizonyos II. Gusztáv Adolf rendel néhány új hadihajót a flottájába, hogy legyen mivel ágyúzni a lengyel ellent. A svéd flotta elég sok veszteséget szenvedett ebben az időben, részben az időjárás, részben a lengyel hajóhad ritkította meg az állományt. Henrik Hybertsson dán hajóépítő mester megnyeri a feladatot, hogy új hajókkal pótolja az elvesztett egységeket, és elkezdődik a Vasa építése. A Vasa csak egy az építendő 4 új hajóból amire a király rendelést adott le. Az alapanyagok beszerzése után nekifognak a hajógerinc lefektetésének, a munka úgy tűnik, hogy rendben halad. A közepes méretű, egy ágyú-fedélzettel rendelkező hajó tervei Henrik mester fejében szépen kialakulnak, az ő utasításai alapján halad a munka.

Egészen addig amíg a király meg nem tudja, hogy a lengyelek is nekifogtak egy nagyobb hadihajó építésének. Ekkor jön az isteni szikra: akkor mi nagyobbat építünk (bazmeg)! Ahogy az már oly sokszor előfordult a történelem során a politika belepofázik az operatív tevékenységbe, természetesen mindenféle komoly szaktudás nélkül. Gusztáv király kiadja az ukázt, hogy a hajó legyen lényegesen hosszabb, mint eredetileg tervezték, és kapjon még egy ágyú-fedélzetet. A kiszemelt 24 fontos bronz ágyúkból így már majdnem 50 darab lesz a fedélzeten, ha ez nem lesz elég a lengyelek felszecskázására, akkor semmi. Há’ nem? Há’ de. Mivel Henrik mester ezidőtájt azzal volt elfoglalva, hogy jól belehaljon a betegségébe amit összeszedett a kellemes északi éghajlaton, így a munkát a tanítványa folytatta, és nem mondta azt a királynak, hogy dugja fel magának a remekbeszabott ötleteit. Pedig lehet, hogy érdemes lett volna.

A hajógerincbe beletoldanak – ez az álmoskönyvek szerint amúgy ritka hülye ötlet -, a fedélzetre felhúznak még egy szintet, és 1628 nyarára készen is van az új hajó. Ami gyönyörű szép lett, elégedett mind az építő, mind a megrendelő, utóbbi pláne akkor amikor arra a tetemes mennyiségű ágyúra gondol, ami a lengyel flottát mindenképpen uszadékfává fogja változtatni. Valószínűleg nem lett volna ekkora az öröm, hogy ha a királlyal közlik a stabilitási teszt eredményeit. Ez a teszt lényegében arról szól, hogy egy csomó matróz átrohan a fedélzet egyik széléről a másikra, és megnézik, hogy a hirtelen jött súlypont változásra hogyan reagál a ladik. A teszt során a Vasa ijesztően megdőlt, viszont senki nem mert szólni a királynak, hogy a konstrukció valószínűleg selejtes, inkább elmentek inni … mit isznak a svédek??? Mindegy, azt. Henrik mester fejében a tervezett hajó egyensúlya természetesen tökéletes volt, a tanítványa meg meg volt lőve, mert egyrészt valódi tervrajzai nem voltak, csak szóbeli utasítások alapján sejtette, hogy kb merre van az előre, másrészt ugye gyakorlatlanabb is volt mesterénél. A királynak meg pláne nem mert visszabeszélni, így a katasztrófa borítékolható volt.

1628 augusztus 10-én vitorlát bontanak a felszerelkezett hajón, hogy elinduljon végre első útjára. Az idő szép és csendes, így nem számít senki hullámzásra, ezért az ágyúfedélzetek sincsenek begombolva, a lőnyílások nyitva vannak. Amikor a hajó kiér az öböl szélvédett szakaszáról egy hirtelen széllökés megdönti, és az ágyúnyílások víz alá kerülnek. A betóduló víz pillanatok alatt végleg felborítja a Vasa egyensúlyát, ezzel persze együtt borul maga a hajó is. Körülbelül 50 tengerész és egy vadi új hadihajó vész hullámsírba, nagyjából egy kilométerre a vitorlabontás helyétől, a stockholmi kikötőben. Nem egy kifejezett sikertörténet. A vizsgálatok megállapítják, hogy túl kevés ballaszt követ raktak a hajófenékre, és azért volt a borulás. Nyilván nem azért, mert egy hozzánemértő barom ugatott bele a tervezési fázisba… Aki mellesleg történelemből is hülye volt valószínűleg, ugyanis VIII. Henrik angol király már elkövetett egy hasonló hibát az előző században. A Mary Rose nevű karakk egy nagyon sikeres angol hadihajó volt, amit addig bővítgettek, toldoztak-foldoztak, hogy egy csatában hasonlóan járt mint a Vasa. Abban az esetben is a túlságosan nagy dőlés okozta a hajó vesztét, szintén a nyitott ágyúállásoknál tört be a víz. Mondjuk ott legalább indokolt volt a nyitott lőnyílás, hiszen csata volt éppen, ugyebár. Szóval lehetett volna tanulni az esetből, de a svéd király valószínűleg csak legyintett:

Hülye angolok, angol hülyék.

Az elsüllyedt roncsból kb 20 évvel a baleset után visszaszerezték a bronz ágyúkat búvárharangok segítségével. Magát a hajótestet 1961-ben emelték ki, elképesztően nagy munka árán. Búvárok 5 éven keresztül készítették elő a hajót a kiemelésre, alagutakat fúrtak a test alá ahol acélsodronyokat vezettek át, végül ezek segítségével emelték meg annyira a Vasa törzsét, hogy már sekélyebb vizekbe tudták vontatni. Ott a nyílásait lezárták, és szivattyúk segítségével eltávolították belőle a vizet. A felszínre került hajót szárazdokkba vontatták, és konzerválták az állapotát. Óriási szerencse, hogy a Balti-tengerben a fa roncs nem ment tönkre, így majdhogynem eredeti állapotában meg lehet tekinteni Stockholmban, a Vasa múzeumban. Aki teheti az mindenképp tegye tiszteletét e gyönyörű, ámde szerencsétlen sorsú hajó előtt.