1550, július hetedike

Most képzeljetek el egy tetszőleges Vangelis-számot, aztán egy drámaian felbukkanó csokoládét – ugyanis ekkor ismerte meg Európa a csokoládét, ennek tiszteletére pedig ilyenkor tartjuk a csoki világnapját (tegnap a csókolózásé volt, feltételezem, július hatodikán ismerte meg Európa a csókolózást).

Hivatalosan 2009 óta ünneplik ilyenkor a csokoládét, de miután megpróbáltam utánanézni csak úgy általánosságban a világnapoknak, az se lepne meg, ha a kelkáposztafőzeléknek is lenne világnapja, mert miért ne. Egyébként július a jégkrémhónap (ez is hivatalos), úgyhogy kell egy kis szünet a csokinak is.

A kakaót Közép-Amerikában eddigre már több mint kétezer éve fogyasztották, a maják vallási ünnepekhez főztek kakaót, az aztékok meg már chilit (azt hiszem, ezt csilinek kéne írni hivatalosan, de erre nem vagyok hajlandó, ó, a francba) és vaníliát is kevertek az italba. A kakaót nagy becsben tartották, sőt, az aztékok fizetőeszközként is használták – egy pulyka száz babot ért. Európába is egyfajta csodaszerként érkezett meg – annak ellenére, hogy Kolumbusz is hozott már haza kakaóbabot, igazából Hernan Cortés csinált neki igazán nagy reklámot azzal, hogy állítása szerint egy felnőtt ember egész nap képes gyalogolni, ha iszik egy csészével az italból (mármint úgy, hogy mást nem eszik közben, és mindemellett elég energiája marad arra, hogy legyilkoljon néhány aztékot, vagy megfertőzzön himlővel néhány kisebb települést). Ahogy a legtöbb újvilági termény, a kakaó is először a nemesség asztalán kapott helyet; Cortés 1528-ban dominikánus szerzetesekre bízta az értékes magokat, akik aztán egész Európában elterjesztették a csokoládéfogyasztást. Hogy miért gondolják úgy, hogy a kontinentális őrület pont 1550-ben tört ki, pláne, hogy pont július hetedikén, némileg homályos.

Franciaországban XIV. Lajos idején terjedt el a csokoládéfogyasztás – egyetlen versailles-i buli sem volt az igazi, ha nem szolgáltak fel csokit, amit egyébként afrodiziákumnak tartottak, Londonban pedig szintén ekkoriban, 1657-ben nyílt meg az első csokoládézó (az első kávéház 1652-ben nyílt meg a városban). Az angolok úgy hitték, hogy az ital gyógyítja a tuberkolózist is, ennek érdekében kávéval, borssal és borral keverve itták (ha már gyarmatáru, legyen kövér felkiáltással), ehhez mérten nyilván aranyárban lehetett csak hozzájutni, és valószínűleg nem is volt nagyon finom – ahhoz már a hollandok kellettek, hogy felvessék a cukor és a tej hozzáadásának az ötletét az 1700-as években, nagyjából egy évszázaddal később viszont már megint az angoloknak támadt valami jó ötletük: a Fry and Sons dobta piacra először a szilárd csokoládét.

 

55 thoughts on “1550, július hetedike

  • July 7, 2017 at 11:42
    Permalink

    Akkor ma adjátok rá a kakaót.

  • July 7, 2017 at 11:46
    Permalink

    Ha Vangelis akkor Kovács Kati, de az meg annyira semmirevaló, mint a katica tortabevonó. Ellenben, az afgán és a marokkói csoki jól adja.

    • July 7, 2017 at 13:00
      Permalink

      Ott arabok élnek te buta! 😐

      • July 7, 2017 at 14:08
        Permalink

        A női kendernövény mirigyei (trichoma) és az azok által termelt gyantára gondoltam. 🙂

        • July 7, 2017 at 14:09
          Permalink

          Másodszor nézem be ugyanabban a thread-ben 😌😁😂

  • July 7, 2017 at 12:21
    Permalink

    csokoládé

    • July 7, 2017 at 12:21
      Permalink

      csokoládé

  • July 7, 2017 at 12:59
    Permalink

    Csokinap!
    Akkor este bontok valami különlegeset 😊

    • July 7, 2017 at 14:12
      Permalink

      Ajánlom az afgán aranypecsétes játékost. 😀

      • July 7, 2017 at 14:17
        Permalink

        Annyira nem szeretem, ilyen dohos íze van 😕

        • July 7, 2017 at 14:20
          Permalink

          Ha gázolaj és farostlemez keveréke akkor elképzelhető, de ez biztos, hogy nem. 🙂

          • July 7, 2017 at 14:20
            Permalink

            😁😂

    • July 7, 2017 at 14:09
      Permalink

      Hiányolom a narisat

      • July 7, 2017 at 14:11
        Permalink

        Fiú a lánynak:
        – Nézd, van menő csokim.
        – Hiányolom a narisat.
        – Jó, akkor nem.

          • July 7, 2017 at 14:27
            Permalink

            44%?
            Nemkell. Pfújmán.
            Van 90+%.os igazi csokim is, az az igazán sötét.
            Mint a lelkem.

          • July 7, 2017 at 14:30
            Permalink

            Tejcsoki, eleve nem lehet ezer százalékos 😕 Mérnök vagy mi? Hagy enni is számokat akarsz 😁
            A só amitől különleges.

          • July 7, 2017 at 14:32
            Permalink

            Tejcsoki = nemjó.
            Fekete csoki = jó.
            Elég tudományos, asszem.
            (a tengeri sós fekete csokitól besírtam)

          • July 7, 2017 at 14:36
            Permalink

            A ebben pedig füstölt tengeri sópehely van, nagyon fini

          • July 7, 2017 at 14:55
            Permalink

            Azért nem tudom befotózni a sósat mert elfogyott. 🙁
            Volt még csilis is, hát az is. 🙁

          • July 7, 2017 at 14:59
            Permalink

            A chilis Lindtet kóstoltam, de annyira nem tetszett, pedig forrócsokiban ízlett

          • July 7, 2017 at 18:10
            Permalink

            a tengeri sós fekete csoki nagyon működik, de egyszer szerzek majd komlós-fűszeres trüffelt, hát attól tényleg beszarsz. Sőt, azt szerkesztőségileg kóstolhatnánk is, van többféle, ha a cukrász megerőlteti magát. A kakukkfüves-komlós-fehércsokis volt eddig asszem az úristenbazmegmiez, de kell-érzés kiváltója.
            most már van üzlete a srácnak, de nemrég még otthon csinálta belga csokipelletből meg miegyébből a rezsón, oszt néha összekeverte a címkéket meg ilyenek, amikor meló után éjszaka csomagolt 🙂

          • July 7, 2017 at 15:44
            Permalink

            élek-halok a sós-édes kombinációkért: sós karamella, sós csoki, mézes-füstölt bbq-s csirkeszárny, roston husi meggyszósszal… tudnám még sorolni.

          • July 7, 2017 at 15:50
            Permalink

            Kicsit szkeptikus voltam vele- bár a ropicsoki kombinációt szeretem – de nagyon érdekes, a krémesen lágy teljcsoki végén a füstös sós lecsengés 😋

        • July 7, 2017 at 14:26
          Permalink

          Amúgy szép gyűjtemény, ha javasolhatom tördeld bele levelestésztába csipet sóval ha valakit házi csokis croissanttal szeretnél elkápráztatn 😉

          • July 7, 2017 at 14:29
            Permalink

            Hülye-e vagyól?
            Esztet pisztosan nem adom oda senkinek.

          • July 7, 2017 at 14:36
            Permalink

            Irigy 😊

  • July 7, 2017 at 15:39
    Permalink

    Reggel a pörköltös cikkre ébredek, úgy, hogy a hűtő tök üres, most meg ez.
    Módszeres kegyetlenkedésnek érzem így edzés után.

    • July 7, 2017 at 15:47
      Permalink

      De milyen aranyosan előbújt a késmánia a pörköltös cikkben is 😊

      • July 7, 2017 at 15:50
        Permalink

        ja, én is néztem… de egyébként van benne valami. Még a kaja is máshogy esik, ha jó a célszerszám. Pl. dinnyét csak késsel szeretek enni. Sem előre felkockázva, se harapva, se kanállal, szóval sehogy máshogy nem szeretem, csak ha én vágok belőle a megfelelő késsel kis darabokat.

        • July 7, 2017 at 15:52
          Permalink

          Főtt kukoricát pedig nyakig maszatolva. De azért én meg tudok békélni egy kimagozott felkockázott verzióval is ha valaki meglep vele.

          • July 7, 2017 at 15:58
            Permalink

            na jó, kerti partikon én is ráfanyalodom, de két dolog számít: a megfelelő kockaméret és a frissesség (mennyivel előtte vágták fel)

          • July 7, 2017 at 16:00
            Permalink

            Tudtam hogy egy szakértővel beszélek 😊

          • July 7, 2017 at 16:19
            Permalink

            Juteszembe: sárgabelsejű sárgadinnye, valamilyen szárított sonka, esetleg pár csepp méz (azthiszem éhes vok) 😊

          • July 7, 2017 at 16:23
            Permalink

            most már én is, bakker

          • July 7, 2017 at 16:36
            Permalink

            Bocsi

      • July 7, 2017 at 17:36
        Permalink

        van, amitől nem lehet szabadulni. mindjárt az jön, hogy más az íze ugyanannak a kolbásznak, ha mással vágod (és tényleg, mert a szénacél patina nélkül kicsit megfogja állítólag, de én szerintem hamarabb vágtam HAGYMÁT minden nem-rozsdamentes késsel, mint hogy nekiálljak bárminek)

        • July 7, 2017 at 17:43
          Permalink

          Na erre még sose figyeltem, de ha lesz bicskám kipróbálom. Egyébként nem aggódsz a hajtogatós késekkel hogy a mindenféle résekben bennemarad a kaja?

          • July 7, 2017 at 18:06
            Permalink

            benne is marad, ezért jobb, ha van fém is a késben (mármint a markolatban), adott esetben el lehet mosni, de mondjuk a bugylikkal vigyázok, hogy ne kerüljön bele. bizonyos méret alatt meg elkerülhetetlen, egy hat-hét centis pengével mindenképp fülig májkrémes leszel az erdőben, de beleragad a mindenféle a körömvájatba meg a nyitószemölcs mögé is, oszt lehet pucúni

          • July 7, 2017 at 18:50
            Permalink

            Most beugrott egy régi (talán a TV Paprikán?) sorozat, amiben két öregúr utazta és főzte végig olaszországot. Kis piacozás, körbenéztek az erdőben, gazdáknál és szuper dolgokat készítettek. Közben persze egyfolytában beszélgettek vagy zsémbeltek, mindezt egy parányi lakókocsiban. Imádtam a hangulatát és simán el tudlak képzelni benne 😊

          • July 7, 2017 at 19:11
            Permalink

            azt én is nagyon szerettem, ráadásul az egyik öreg nagy gombász volt

          • July 7, 2017 at 19:12
            Permalink

            Azazaz! Miacínemiacíme??? 😅

          • July 7, 2017 at 19:19
            Permalink

            asszem két éhes olasz

  • July 7, 2017 at 18:04
    Permalink

    Úristen, de szép szabályos koponyája van ennek az embernek, meg persze hangja…

    • July 7, 2017 at 18:07
      Permalink

      és milyen fasza gitárja van a gitárosnak!

      • July 7, 2017 at 18:09
        Permalink

        Valóban. Bízom abban, hogy egyszerűségem megtalálja a társát.
        Ha ez nem megfelelő számotokra, kérlek jelezd!

Comments are closed.

%d bloggers like this: