Nem ismerte meg az arcát, nem tudta, hogy kellene-e szeretnie. A fiatalember törődéssel teli, ugyanakkor megfáradt tekintettel bámult rá, ahogy a kórházi ágyon feküdt. Kérte, hogy valahogy ölje meg végre.
Idén utoljára élvezhetjük a januári hétfő csodáit, használjuk okosan!
Szemernyit sem változott tegnap óta a kávé íze és ez jó. reggelt, jót…
Ez a reggel pont olyan taknyos, mint én. Lehet, hogy Bernard után én következem? 🙁
Én is meg vagyok fázva és autókáznom kéne a vároa túlfelére. Mindjá visszafekszem…
A meló meg hiánytalanul megvár, ha két hétnél kevesebbet hiányzol
ezek inkább hősök, akik még így is bejárnak…
Szerintem meg irigy gecik, bejöttek, hogy végigfertőzzenek mindenkit. “Ha már én beteg vagyok, legyen beteg a szomszéd is!”
Vagy én, nekem már az estém is taknyos és torokfájós volt kicsit. Hiába, ilyentájt nem lehet büntetlenül beülni vagy 200 ember közé egy napra.
( Így jár aki felüti a minőségi szeszt. Csak tisztán tisztíccsa a zorrodat. Is. )
És ha túléled, vissza is adhatod. Ezért jó a nagy család, el lehet így ping-pongozni hetekig egy kis betegséggel.
Velem kart karba öltve. Én már gondolkodtam, hogy rögzítek egy tekercs vécépapírt a fejemre. Egyszerűbb, mint folyamatosan zsebkendőért nyomozni.
You must be logged in to post a comment.
19 comments