Minden pörköltként indul
Aztán van, amiből valami más lesz. Ilyen az élet.
Ahogy azt már korábban is megállapítottam, minden pörkölt – a curry is az, de a gulyáshoz is úgy indulsz neki, hogy na, pörkölt. Ebből kiindulva úgy gondoltam, hogy csinálok egy ragut, ami ugyan nem pörkölt, de majdnem az, egyfajta főpróbaként, mielőtt nyugodtan lehetne bográcsozni és sörözni a szabadban.
Volt egy fél kiló kockázott sertéscombom, némi időm, meg nagyjából fél kiló csiperkém, ebből kellett valamit sikeríteni. Kezdésképpen összevágtam három talicska fát, hogy erősödjön bennem a tábortűz-érzés, felpakoltam, és innentől mindegy is, ez csak a parasztolimpia triatlonjának kezdőakkordja, most nem álltam neki flexelni meg láncfűrészelni – azt majd vasárnap.
Szóval adott a gomba meg a hús, ehhez még kell néhány fűszer, vörösbor meg pár üveg sör, és kész is a vacsora. Először is pörköltalapot készítek: két hagyma, némi zsír vagy olaj, só és pirospaprika kell ehhez, opcionálisan egy kis paprika és paradicsom. Szétpunnyasztom a dolgokat, iszom egy sört, megállapítom, hogy a vörösbor elég szar, de hát istenem, ez van, úgyhogy most víz helyett borral öntöm fel az alapot, fokhagymát, kakukkfűágat és rozmaringot adok hozzá, aztán iszom még egy pohár bort, hátha mégsem olyan szar. Mégsem olyan szar.
Amikor már visszaforraltam néhányszor, beledobom a felkockázott combot, sózom-borsozom, megszórom még egy kis kakukkfűvel, babérlevelet dobok hozzá meg egy kis rozmaringot, és megint kezdődik a türelemjáték a visszaforralással. Tényleg egész iható ez a bor.
Közben megpucolom a gombát, én le szoktam húzni a csiperke kalapbőrét is, felnegyedelem, és szomorúan nézem, míg készül a pörkölt – ez lesz az, amitől nem pörkölt lesz a cucc, hanem ragu. Előbb-utóbb beleborítom, összeforgatom és tovább főzöm, szükség szerint vízzel vagy borral pótolva, míg úgy nem néz ki, mint valami ehető dolog. Amikor már hasonlít, vajat adok hozzá, elkeverem és tálalom. Meglepően sokáig kell főzni.
