Ama elpusztíthatatlan rakétákrú’
Szeretjük az ilyen jelzőket. A megbonthatatlan, a legnagyobb és az egyetlen egy hagyományosan szart nem érő fogalmak.
Tegyük fel, hogy a nevem Vaudimir Palpatine. Tegyük fel, hogy kijelentem, hogy megvalósítottam a világegyetem agresszorainak álmát, az elpusztíthatatlan rakétát, amit mindig is szerettem volna. Ez a rakéta tegyük fel, hogy azt tudja, ami minden diktátor nedves álmában szerepel: ellavírozik a hegyek között, mint valami kis huncut túrázó, ezért minden védelmi rendszer rendre leszarja, nem látszik, nem érzékelik.
Persze, nehezen kimutatható. Az olyan. Tegyük fel magunknak a kérdést:
Mi az, ami baromi alacsonyan repül, kibaszott gyors és egy nuklit visz magával?
Ja, megvan! Egy interkontinentális ballisztikus rakéta, atomtöltettel. Nos ezekben az attribútumokban az a szép, hogy ha meg tudjuk fogalmazni, hogy mi az, amit szeretnénk megtalálni, akkor bizony kurvaélet, hogy meg fogjuk találni. Az már csak számítási kapacitás és szenzorok kérdése, hogy mennyire gyorsan írunk rá olyan algoritmust, ami felismeri azt a mintát, amit az automatizmusa követ.
Elő lehet húzni a kalapból interkontinentális rakétákat, víz alatt támadó robbanóeszközöket, vagy durranó botokat, de a világnak nem is olyan hosszú időn belül lesz rá a válasza. Amióta világ a világ, ami érzékszervekkel (vagy azon túl) érzékelhető, amit meg lehet fogalmazni, az többségében algoritmizálható. Hiszen egy algoritmus vezérli. Ez csak idő kérdése. Az, hogy valami megalomán geciláda azt hazudja, hogy övé a kibaszott világ, az csak egy átmeneti állapot.
Tök praktikus lenne, ha mondjuk a szupernukli helyett azzal foglalkozna valaki, hogy éhendöglenek az állampolgárai.
De persze nekem fingom nincs a geopolitikáról, pláne a harcászatról, viszont nyakamon vannak a választások.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.