Ellopták Charlie koporsóját

Asszonyom, a férje koporsója nálunk van. Ha vissza akarja kapni a testet, fizessen!

Oona Chaplin nem volt szívbajos nő, és utálta a fölösleges cirkuszt. Így,  amikor a fentebbi telefonhívás befutott, bosszús lett. Viszont valahol meg is nyugodott; eszerint nem zsidógyűlölő akárkik vitték el a férjét, “csak” piti tolvajok.

Hogy a test eltűnt, arra a rendőrség hívta fel a figyelmét.  1978 március másodikán,  ismeretlenek kiásták a komikus koporsóját a svájci temetőből ahol nyugodott, és eltűntek vele.

Szóval, Oona utálta a cirkuszt, meg váltságdíjat fizetni se volt kedve. Chaplin halott volt, vagyis nagyjából tökmindegy volt, mit csinálnak a testével – olyan nagyon úgysem árthattak már neki. A rendőrség ebben egyet is értett vele, viszont a tolvajokat mégis szerették volna elkapni, elvégre hullarablás, hullagyalázás, zsarolás, meg egyéb Btk.-s finomságok forogtak fenn, és a tisztességes svájci nép nem tűrt ilyen gyalázatot.

Így aztán Oona húzni kezdte az időt, és “tárgyalásokba” bocsátkozott a tolvajokkal. Kicsit ez se ment simán, mert az igazi rablók mellett csalók is jelentkeztek. Egy holttest ellopása végül is nagy biznisz… Szegény eredeti rablók végül kínjukban küldtek egy fényképet a koporsóról, bizonyítva, hogy ők az eredeti tolvajok.

A rendőrök rendeztek egy kis színjátékot – a váltságdíj átadása ürügyén egyik emberüket beöltöztették sofőrnek, és rábízták a pénz átadását.

Nem tudni, a helyi postás figyelmét mi keltette fel, de követni kezdte a gyanúsan viselkedő, sofőrnek kinéző alakot, ami viszont a rendőrség figyelmét keltette fel, és szegény levélhordó kezén csattant a bilincs, meg a hátán is alighanem pár gumibot. A váltságdíj átadásából így hát nem lett semmi.

Két hónapig ment a hercehurca. A tolvajok egyre idegesebbek lettek, ami nem is csoda; egy hullát aligha lehet megölni vagy megkínozni, szóval olyan nagyon tárgyalási alapjuk sem volt… Az özvegy nem volt hajlandó fizetni, egyre húzta az időt, a rendőrség pedig ezalatt szépen megbugolta a város összes nyilvános fülkéjét, így sikerült elkapni a tolvajokat; két kelet-európai autószerelőt, akik így kívánták kiegészíteni sovány keresetüket.

A koporsót egy búzaföldön találták meg. Kicsit keresni kellett, mert annyi gabona nőtt, hogy a tolvajok már nem emlékeztek pontosan, hova is ásták el. A derék farmert kábé a gutaütés kerülgette, amikor kiszállt hozzá a rendőrség, és letarolták a fél termést, de később meglátta a dolgok pozitív oldalát, és emléktáblát állított fel a helyszínen, “Rövid ideig itt nyugodott Charlie Chaplin”

Igazán szép, idilli hely volt, tulajdonképpen. Szinte kár volt kiásni.

– mondta végül Oona Chaplin.