Sötét oldal #5 – gyilkosság a Windsor-házban
V. György király egy sztoikus alak volt a történetírók szerint.
Azért kerülhetett trónra, mert fivére, a fiúbordélyos, nemi beteg ügybe keveredett Albert Viktor 1892-ben izzadásos lázban elhalálozott, így az öröklési sorban ő vette át a helyét.
György nem volt egy nagy jellem, hagyta, hogy a felkínált brit száműzetés helyett Lenin bolsevik hóhérai lemészárolják unokatestvérét és kiirtsák a 300 éve uralkodó Romanov-házat, majd így nyugtázta: “Most már nincs mit tenni“.
Az sem nagyon zavarta, hogy egy más kontinensen zajló háborúba vezette az országát, nyolcszázezer (más források szerint egymillió) halálos áldozattal és másfél millió sebesülttel, ha a népe ezek ellenére is szerette. Biztos ami biztos, azért a német múlttal szakítás jegyében átnevezte az uralkodóházát Szász-Coburg-Gothairól egyszerűen Windsorra.
Ilyen volt egy sztoikus uralkodó.
Györgynek volt egy sötét oldala: gyerekkorától masszívan dohányzott. Napi negyven szál cigarettát fogyasztott, stresszes napokon kicsit néha többet.
Ez odáig vezetett, hogy folytonos tüdőproblémái voltak, állandósult köhögési rohamokkal töltötte a napjait, de a cigit csak nem akarta letenni.
Aztán egy alkalommal majdnem belehalt. Háziorvosa, doktor Dawson sietett a segítségére, fél liter trutymót szívott le a tüdején keletkezett tályogból, ezzel megmentve az életét.
A jó doktor onnantól nemesi címet kapott és immár Lord Dawsonként volt korlátlan bejárása a királyi udvarba.
Aztán egyszer csak 1936-ban eljött aminek el kellett jönnie, a király haldoklott. Lord Dawson és egy nővér ápolták. Mária királyné és Edward trónörökös siettek a halálos ágyhoz, aztán a király szépen éjfél előtt meghalt.
Vagy mégsem?
A derék doktor feleségének feljegyzéseiből az derült ki, hogy mégsem teljesen ez történhetett. A Lord ugyanis este 11 óráig, azaz a Times lapzártáig döntött arról, hogy ne a másnap délelőtti szennylapok írják meg elsőként a hírt, az igazán méltatlan lett volna. A Times címlapon kellett szerepelnie a királyi gyászhírnek. A feleségét kérte meg, hogy telefonáljon még 11 előtt. Egy bibi azért volt: a király még élt.
A doki nem szarral gurigázott, a nyilvánosságra került naplójában rögzítette, hogy a korban fájdalomcsillapításra használt ópium adag közel tízszeresét adta be a király nyaki vénájába, de ehhez még hozzátolt ugyanannyi kokaint is, hogy biztosra menjen a főrangi aranylövéssel. Azonnali szívleállás lett az eredmény.
A későbbi VIII. Edward király közvetlenül a tett előtt ezt az utasítást adta neki:
Do the right thing.
És a doki értette és tette a dolgát, megölte a haldokló királyt. 300 év után ez volt az első ismertté vált királygyilkosság Angliában.
Edward pedig trónra lépett, hogy aztán botrányosan lemondjon.
Persze azt gondolnánk, hogy a történet itt véget is ért, de nem.
V. György nővére, a norvég királyné 1938-ban meglátogatta brit földön a családját, ekkor hasi fájdalmakra panaszkodva Lord Dawsonhoz fordult, erre a doki őt is ugyanazzal a módszerrel átsegítette a másvilágra, pedig korábban egészségesnek tűnt.
A norvég kollégáinak azért megírta levélben: mit volt mit tenni?
És ezzel a doki egy újabb rekordot állított be: nem egy, hanem két főrangot sikerült büntetlenül meggyilkolnia.
Az eutanázia a mai napig gyilkosság, így bűncselekmény a szigetállamban.
