Távol Afrikától

Afrikát teljesen érdek nélkül tudom utálni, pedig nem is voltam még. Hogy hogyan utálhatsz valamit, amit nem is ismersz? Simán! Én pl. feltételezések alapján kiválóan tudok rühellni dolgokat. Rühellem a meleget, márpedig egész Afrikában nyilván meleg van. Nem szeretem a kiégett füvet sem, fuldoklom a szálló porban, zavar a rendezetlen (mondjuk ki: szemetes, leharcolt) környezet, Afrikát pedig en bloc ilyennek, sőt még ilyenebbnek képzelem. Nekem a hideg, zordon, mindig tüchtig északi tájak jönnek be. Evvan. Aztán jön egy film és kiderül, hogy nagyon sürgősen bepótlandó megtekintenivalóim vannak Afrikában és ki szeretném próbálni, milyen ott élni: a Ngong hegyek lábainál.

Sydney Pollack tényleg Kenyában, Nairobi mellett forgatta a filmet 4 és fél hónapon keresztül, sokszor olyan helyszíneken, amiket csak gyalogosan lehetett megközelíteni. Több ezer (a People magazin szerint 10 ezer!, de ezt nem hiszem el) helyi „színésszel” dolgozott, főleg maszájokkal és kikujukkal, akik egyszerűen csak önmagukat adták és – nem túl meglepő módon – egyáltalán nem, vagy csak alig tudtak angolul. A forgatásokon persze mindig vannak nehézségek, itt pl. 3 hónapot vártak a kávécserjék virágzására egyetlen jelenethez, ami aztán meg is történt. Kár, hogy a stáb akkor épp máshol volt, így kénytelenek voltak felvásárolni Kenya borotvahab készletét a virágok „felpamacsolásához”. (Szerintem van ilyen szó, ezen felesleges velem vitázni.)

A film csak félig-meddig épül Karen Blixen-Finecke (szül. Karen Dinesen) ugyanezen a címen megjelent életrajzára. (Milyen menő már az eredeti könyvborító, hát nem?! Valahol azt olvastam, ő tervezte!) A könyvben jóval kevesebb szó esik szerelemről és több a farmról, meg a helyi viszonyokról, mint a filmben. Tényleg érdemes elolvasni, és nem csak azért, mert Blixen elég meghökkentően fogalmaz néha.

Persze a fiúkat és a pohókokat elsősorban a szerelmi szál érdekli, ami Blixent Danys Finch Hattonhöz madzagolta. (Igen, a filmben Robert Redford játszotta. Nem, az eredeti Finch Hatton nem volt ilyen jóképű. Állítólag a feje tetején kopaszodott, ezért hordott mindig kalapot, szóval mindenki nyugodjon le a picsába.) Sajnos nem tudjuk kiszolgálni ezeket az igényeket. Illetve ki tudnánk, de nem akarjuk, már így is mindkét csoport eléggé el van kanászodva. Legyen elég annyi, hogy 1918-ban ismerkedtek össze, amikor mindketten a harmincas éveik elején jártak. Miután Blixen elvált a férjétől, Danys kiköltözött hozzá a farmra, ahol évekig éltek együtt.

Később Finch Hatton, mikor Karennel a kapcsolatuk már leáldozóban volt, alaposabban megismerkedett a szőke, kék szemű „párduccal”, Beryl Markhammel, aki akkoriban versenylovakkal, de főleg férfiakkal foglalkozott. (Egyébként a két nő ismerte is egymást.) A Danysnél 15 évvel fiatalabb Beryl hódításai az 1920-as években legendásak voltak. Nemcsak gyönyörű volt, a maga kb. 1,80-as magasságával, karcsú alakjával igazi szupermodell, de érdekes is (kiválóan beszélte a szuahélit, a puskával és dárdával is jól bánt, plusz az első női lovastrénerként tartják számon). Vibráló személyiségének kevesen tudtak ellenállni. Annyi szeretője volt, hogy nem is kellett volna őket nagyon vékonyra vágni, hogy kitapétázhasson velük egy szobát. Ott találjuk a sorban Lord Delamere fiát (aki emlékszik a Pollack filmre, az tudja, ki volt a papa) és egy herceget is, az akkori brit uralkodó, V. György egyik gyermekét, Henriket. Az angol királyné nem volt elragadtatva ettől a kapcsolattól, állítólag még lelépési pénzt is fizettek Markhamnek, hogy elhagyja Angliát. Beryl és Danys viszonya rövid ideig tartott, a férfi repülőgépe 1931-ben tisztázatlan körülmények között lezuhant, az akkor 44 éves Finch Hatton és kikuju másodpilótája életét vesztette a balesetben. A repülést, mint új hobbit viszont Beryl is felfedezte magának, de nem Danys, hanem egy másik szerelem révén.

Ebben a sztoriban egyébként a nők sokkal izgalmasabbak, mint Finch Hatton. Ahogy mondani szokták, őt egyszerűen csak érdekes nők szerették. Karen Blixent kétszer is jelölték irodalmi Nobel-díjra, de jól rajzolt és festett is. Beryl Markham pedig az első nő volt, aki egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt keletről nyugatra. (Hogy miért fontos az irány? Mert visszafelé egy másik nő repülte át először, de ez most mellékes.) Az út 21 órás volt, de nem tudom hova pisilt közben. Írt könyvet is, most az elején tartok, szóval egyelőre nem derültek ki az ilyen csalafintaságok.

És ha valaki még nem döntötte el, mi legyen a tervezett lánygyereke neve, nyugodt szívvel ajánlom a Berillt (a Beryl magyar megfelelőjét). Nincs a leggyakoribb 100 női név között, ráadásul kijelölt naptári névnapja sincs, szóval nem is lehet róla megfeledkezni, és mindezeken túl egy gyönyörű ásvány. Hát ki ne akarná, hogy ásvány legyen a gyereke?

Éljetek bátran, legyetek olyanok, mint Blixen és Markham, ne olyan előítéletes gyáva kukacok, mint én!