Ellepi a sarkvidéket a gedva

Igen bazmeg, akkora retek van mindenhol, hogy behánysz. De most már a kékjeges sarkvidéken is úgy néz ki minden, mint amit lefostak.

Érted, tök jó dolog, hogy flegmázunk, hogy a sötétzöldek idegesítőek, meg kiakasztóak az állatbuzulós faszságaival, de lassan úgy néz ki a bolygónk, mint ha a Wall-E-ból szalajtották volna. A norvég sarkvidéken úgy néz ki a partvonal, mint egy szemétlerakó. És nem kizárólag a darabos szemétről van szó, hanem az úgynevezett műanyag-mikrodarabkákról a tengerben. Gyakorlatilag bárhol belebotlasz, nincs kivétel. Persze a problémát egy fogyasztásindukált ipar, a halászok jelezték először:

A híres norvég tengeri hal lassan csak annyira érintetlen a környezeti szennyező hatásoktól, mint Paudits Béla a maníroktól.

A műanyagretek egy része persze pont tőlük származik, a széthagyott halásszarokból. Még az ottani halászok szerint is évszázadokra lesz szükség, hogy a korábbi hanyag szemétkezelési gyakorlat eltűnjön. Lényegében szemétlerakónak használták a tengert, ami nem teljesen példa nélküli máshol sem, de tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy az okozók felismerik a korábbi tevékenységért a felelősséget. Ez például a szomáliai vizek háza táján annyira nem divat, de erről majd egy későbbi cikkben.

A norvég környezetvédelmi miniszter szerint a probléma korábban magasról le volt szarva. A Norvég Sarkkutató Intézet az Arctic Frontiers konferencián azt mondta, hogy mindenképpen támogatandó kutatási terület a tényleges műanyag-impact vizsgálata. A jelenlegi vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy ez a sok úszó gedva a zooplanktonokban, a puhatestűekben, a halakban, a madarakban és az emlősökben is nyomokat hagyott.

Egy liter sarkköri vízben átlagosan 234 műanyagdarabka trónol. Ez magasabb, mint a nyílt óceánban, ami azért durva, ismerve, hogy az hogy a faszomba néz ki.

A jég a víz tetejéről képződik, ezért el lehet képzelni, hogy a felszínen lebegő mocsok milyen gusztusosan fog belefagyni a mindenbe. Ez a jövő gleccservizes sznobjainak egyrészt rossz hír, másrészt nem is igazán tudja senki, hogy mit kéne csinálni a probléma kezelésére.

A sirályhojszák hasában nagyon kevés szemetet találtak a hetvenes évek kutatásaiban, mára akár 200+ darabkát regisztráltak egyetlen egyedben.

Nem szopatlak benneteket, tényleg sirájhojszákat vizsgáltak. De persze rengeteg halászhálóba gabalyodott állatot is találnak, akik indirektben pusztulnak bele a szennyezésbe. Néha rénszarvasokat is fekszenek a parton. Persze nem ez aggasztja a halászokat, akik egyre jobban felismerik a felelősségüket, hanem a halak, amiknek a tisztasága a megélhetésüket jelenti.

A halászok kezdeményezései között mára szerepel a szeméthalászat, ami a műanyaghulladék összehálózását jelenti és ehhez egyre többen csatlakoznak. Jellemzően már nem baszkodják partra a szakadt cuccaikat, hanem visszaviszik a kikötőbe. A csomagolásnál is a papír kerül előtérbe a fólia helyett, de ha valaki a fjordok között mászkál, még a mai napig megtapasztalhatja, hogy nem mindenki ilyen haladó gondolkodású és bizony a kötélszemetet és a hálók maradványait gyakran még most is kidobálják.

A norvég sarkvidék manapság már nem úgy néz ki közelről, mint ahogy azt szeretjük elképzelni. A műanyagszennyezés olyan léptékűvé vált, mint sehol a világon. És igazából nincs rá terv, hogy hogy lehetne a dolgot megoldani.