Kutyák szigete – spoilermentes ajánló

Wes Andersont nem ismerem. Üssetek.

Igen, az egyetlen Wes Anderson film, amit ismerek a Holdfény Királyság, ami viszont elbaszott jó volt. Sajnos nem volt szerencsém a többihez, amit kurvára sajnálok, de nyilván hamarosan be fogom pótolni, mert a Kutyák Szigete viszont elbaszott jó.

Valamikor, valamelyik moziajnálómban már az egekbe magasztaltam azokat a filmetket, amiket jó nézni. És most nem a dramaturgiai sokszínűségre, vagy a színészi játékra gondolok, mert egyébként jó szögből nézve a legunalmasabb emberek is állatira inspirálóan tudnak kinézni. Nem, én a vizuális megjelenésre gondolok: arra az elveszett művészetre, amit csak a fotósok és a jó operatőrök visznek tovább, akik ki tudják húzni a fejüket a nagy forgalmazók seggéből.

A kompozíció a filmművészet lelke és ha valami film a helyén van, azt abból érzed, hogy kibaszottul jó érzés nézni. Helyén vannak a dolgok: aranymetszés, harmadolás, szimmetria vagy épp asszimetra úgy dolgozik együtt, hogy hatással van rád. Na, a Kutyák szigete, ami papíron stop motion film pontosan ilyen.

Őszintén: nem néztem a mélyére a filmnek, de gyakorlatilag hihetetlen, hogy stop motion filmről beszélünk. Őszinténszólva tényleg nem hiszem el, valószínűleg annyi számítógépes utómunka van benne, ami már túlmutat azon a szinten, amit például a Wallace és Gromit, vagy mondjuk a Radírfej jelent. Mindezek ellenére becsületes iparosmunka, de ami a legfontosabb:

Vizuálisan egyszerűen lehengerlő – balansz van, egyensúly, flow.

Nem lehet igazán elmagyarázni, hogy miért érzed kibaszottul komfortosan magad: a szinkronszínészek elképesztően megnyugtató játéka, a tökéletes zenei aláfestés vagy a tűpontos precizitással megválasztott kompozíciók miatt, de gyakorlatilag elfolyik előtted az a kicsit több, mint másfél óra, ami alatt végigmegy a cselekmény.

És a cselekmény is tökéletesen jó. Nem igazán láttunk hasonlót, de igazából láttunk már hasonlót. A cselekmény narratívaként szolgál a karakterfejlődéshez és a szereplők közötti dinamikához. Ebből ugyan kilóg pár elem, ami láthatólag fanservicenek került bele, de ettől függetlenül fogyasztható és több mainstream produkcióhoz viszonyítva sem émelyítő, vagy kellemetlen.

Ráadásul teljesen gyerekkompatibilis. Nyilván nem vinnék rá nyolcéveseket, de kiskamaszokkal teljesen nézhető családi program. Nem biztos, hogy őket is annyira lebilincseli, mint a felnőtteket, de mindenképp értékelni fogják. Az meg nem baj, ha kapnak valamit, amit nem valami marketinges köcsög emésztett nekik elő.

Szóval a Kutyák szigete kibaszottul jó.

Minden része a helyén van: kellően vicces, kellően aranyos és nagyon szépen meg van csinálva. Nekem tényleg csak a Holdfény Királyság van viszonyítási alapként, de arra egyáltalán nem hoz szégyent. Nekem meghozta a kedvem a rendezőhöz. Vastagon ajánlott: a szokásos kilenc holdkompos rágócsontból kilencet érdemel. Elképesztően rossz ötlet kihagyni.