Csőmozi #189: Megbocsátja vétkeinket – Mocskos zsaru
New Yorkban a Fúrógépes gyilkos óta sem javult sokkal a helyzet, sőt.
A talján felmenőkkel bíró amerikai rendezőknél, különösen a Hollywoodi Reneszánsz meghatározó tagjainál – Coppola, Scorsese és a többiek (akik közül valaki nem átallotta a 3 és ¾ évesek szintjére belőtt gumibugyis ugrándozásokat nem filmnek nevezni, magára vonva ezzel a szellemileg 3 és ¾ évesek szintjén rekedt nördök haragját világszerte, nem lennék most a helyében) – tehát náluk szoktak az elemzők szívesen csámcsogni az úgy tűnik, teljes mértékben le nem vetkőzhető etnikai-kulturális örökségen, esetünkben a katolikus néplelken. A mélyrelátók szerint e szerzők hősei rendre a bűn és a megváltás útjain tévelyegve keresik a feloldozást, vastagabban vagy nem annyira árnyalt vallási jelképek közt. A fent említett szuperhősi futószalag-trágyaeposzokon kívül szerintem elég kevés az olyan mozgókép, amire több-kevesebb erőltetéssel ne lehetne ezt ráhúzni, a Mocskos zsaruban viszont az átlagnál igazoltabb, nem egyszer szó szerint kimondott vagy mutatott.
A magyar cím bűnös örömöket ígér, ezekben nem is lesz hiány, az eredeti Bad lieutenant a balladai egyszerűség mellett mintha némi tanító nénis mellékzöngét is hordozna ezen felül a társadalom térdén jól elfenekelendő, de talán még az akolba visszaterelhető rossz rendőrbácsiról. A szinte teljesen egyszemélyes bukástörténet (vagy megváltás, lásd fent) főhőse, a névtelen, környezete által csak hadnagynak hívott hadnagy Harvey Keitelről az elején ezt talán még el is lehetne hinni, amikor lusta gyerekeit a saját kocsiján furikázza az iskolába, nehogy elkéssenek. Átlagos munkanapján végigkísérve azonban egyből látni, hogy a pénz, drogok, fegyverek, satöbbi épp oly meghatározó elemei életvitelének, mi több megélhetésének, mint akiket állítólag üldöz, csak a kerítés másik oldalán minden törvényes (hahaha) eszköze megvan, hogy ezekhez hozzáférjen. Egy viszonylag még vicces jelenetben pl. a hápogó kínai boltost viteti be vallomást tenni, csak hogy ő zsebelje ki a zsákmányt az elkövető színes bőrű (nem, nem sárga) suhancoktól. Az általános bomlás, mocsok, vitaminként szippantgatott összes létező kábítószer, zsarolás és csalás 1992-re sem változott szinte semmit a dicső ’70-es, ’80-as évek óta, melyeket Ferrara a Driller killerben és a Ms. 45-ben ábrázolt, ill. annyival romlott, hogy normális punk és újhullám helyett immár techno vagy rap (szakértők kedvéért: hip-hop) tüccög a klubokban és a kocsik ablakából.
A züllés egyre durvább jelei közt a hadnagy függőségeinek él, ezek a függőségek szokása szerint nem oldanak meg semmit, csak magukat hizlalják, így a mocsok zsaru két rendőri túlkapás közt (különösen obszcén mozzanat például, amikor az apuci lenyúlt autójával joyride-oló lányokat molesztálja) egyre nagyobb összegeket vesz fel a bukmékerétől azzal, hogy a következő tuti bejön. A mindig duplázunk, aztán egyszer biztos kijön a piros a baseball-fogadásoknál pont olyan eredményes, mint a ruletten. A való életében csakúgy, mint a filmben heroin-madonnaként működő Zoe Lund, a főhős alkalmi ismerőse (szigorúan csak drogvonalon) emlékezetes és állítólag ott helyben rögtönzött monológja szerint a vámpírok szerencsés létformák, mert másokon élősködnek, míg az embernek csak önmaga felzabálása marad.
A horrorban vagy exploitationban is brutál erőszak-jelenet, ahol katolikus templomban (!) gyaláznak apácát az arra járó aljadékok csak úgy a derült égből, oly váratlan, hogy elsőre azt hittem, a hadnagy bűntudatából eredő kábszeres rémálommal vagy hasonlóval van dolgunk, de nem: innen kezdve ez az extrém bűneset a kárhozatba vagy felemelkedésbe esés/emelkedés gerince (képzavar). Az erőszak elszenvedője a szokásosnál is erősebb keresztény áldozatkomplexusával nem vall rá az elkövetőkre, pedig megtehetné. A magánúton lenyomozott két lator így megdöbbenve tapasztalja, hogy a privát bosszú keretében a mocskos angyal nem lövi le őket, pont mint két kutyát, hanem az utolsó nagy adag pénzzel felzavarja őket a vonatra, hogy tűnjenek el a városból, mert itt nincs élet. Átragadt rá is a Szentlélek vagy csak nihilista, önpusztító gesztus ez itt a végén – szerintem az utóbbi, bár MZS-nek így sem kell sokáig várnia inverz krisztusi életútja beteljesedésére, csak itt nem a Mindenható, hanem a nagy hatalmú emberek által, akiknek nem jó tartozni. Magyar szinkronnal itt látható, eredeti hanggal keressék meg maguknak a connoisseur-ök nyugodtan.