Star Trek: A mozifilm

Még gyerekként láttam először.

Eltekintve attól, hogy nagy Star Trek-rajongó vagyok (ennél jobban már csak Amerika Kapitányt bírom jobban, találtam róla egy tökjó képet, betegyem?…) , ezt a filmet külön is szeretem.

A sztori: egy titokzatos, és nagy felhő, amelyben hihetetlen mennyiségű energia összpontosul, sorozatban semmisíti meg az űrhajókat, miközben feltartózhatatlanul halad a Föld felé. Az egyetlen csillaghajó, amely beavatkozási közelségben van, az Enterprise. James T. Kirk admirális, aki már két éve a Starfleet San Franciscó-i részlegén játszik szárazföldi patkányt, és ezt rohadtul unja is, kihasználja az alkalmat, és elintézi, hogy ismét ő legyen a hajó parancsnoka, nem kis mértékben felbosszantva ezzel a hajó addigi kapitányát, Deckert, aki elsőtisztté fokozódik le.

A küldetés nem indul olyan hú de nagyon túl jól. Először is: az Enterprise éppen mindent átfogó felújításon esik át. Ennek következtében Kirk például nem is tud transzportálni a hajóra, hanem külön oda kell utaznia. Az átalakítások miatt csak részlegesen működő  transzporterek aztán gondoskodnak is a film (és a Star Trek-franchise egyik) legborzalmasabb jelenetéről.

Fokozódik a helyzet, amikor Kirk egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a hajó még mindig nincs üzemkész állapotban, és a siettetés miatt kis híján sikerül is megsemmisítenie mindannyiukat. Szerencsére Decker észnél van, és be is olvas a kapitánynak, hogy nemcsak hogy fingja sincs, milyen átalakításokon esett át a hajó, de két évnyi segghizlalás az íróasztal mellett sem zabkása; és mindez bármi, csak éppen nem előny, főleg, ha az ember valami idegen és ellenséges hatalom ellen indul. Pláne egy komplett csillaghajóval, meg a teljes legénységgel, amik mind odaveszhetnek a fent nevezett segghizlaló miatt. (Decker ezt finomabban fejezi ki, de Bones fődoki tud olvasni a sorok közt)

Közben a Vulkán bolygón sem röpködnek felhőtlenül a sirályhojszák. Spock éppen azon van, hogy végleg kiirtson magából minden érzelmet, és ezzel átessen a Kohlinar-rítuson, de a titokzatos, nagy felhő kapcsolatba lép vele. A Kohlinar bukik, Spock pedig teszi, amit tennie kell, és jelentkezik az Enterprise-on, ahol neki nagyon örülnek, ő pedig logikusan szarik erre.

Végül sikerül behatolni a felhőbe, de idegen űrhajóval nem találkoznak; kapcsolatfelvétel helyett valami teljesen más történik. Egy vakító energianyaláb behatol a parancsnoki hídra, és magával viszi Ilia hadnagyot, aki aztán vissza is jön, csak éppen már nem ő az, hanem a legkisebb sejtmolekuláig lemásolt teste, amely azonban egy gép, és közli, hogy V’Ger küldte, aki a Teremtőt keresi. A lemásolt géptest lassan emlékezni kezd az eredeti Ilia emlékeire, Kirk, Bones és Decker pedig elérik nála, hogy személyesen találkozhassanak V’Gerrel.

A találkozás létrejön, és mindenki alaposan meglepődik, ugyanis senki nem azt kapja, amit várt, a legkevésbé V’Ger maga. A végkifejlet pedig amellett, hogy váratlan és gyönyörű, utat nyit a válasznak, amelyet Bones doki tesz fel pár perccel korábban: “Mi lehet több magánál az univerzumnál?”