Kettős állampolgárság

Kinek nem jutott még eszébe?

Nem vagyunk azok az aggódós típusok, de nem kimondottan torpanunk meg a lehetőségektől sem ugye. Tegyük fel, hogy szar helyen élünk és valami oknál fogva hirtelen korlátozzák a nemzetközi mozgásunkat. Mit lehet ilyenkor tenni? Lobogtatni a második útlevelünket. Na de ez nem olyan egyszerű azért: többnyire több évnyi helyben élésre van szükség, vagy származás igazolására, ami azért nem triviális. Vegyük sorra, hogy mik a lehetőségeink és nézzük meg, hol a legegyszerűbb!

Alapvetően a következő módokon szerezhetünk állampolgárságot egy országban:

• Származás alapján – ha bizonyítani tudjuk, hogy a felmenőink között van olyan, aki az adott országból származik, akkor általában egyszerűbb, fél év körüli folyamat.
• Befektetéssel – ha az adott országban szemmel is látható összeget teszünk ingatlanba vagy cégbe (15-30 millió forintról beszélünk, Málta meg egyenesen háromszáz misi környékén húzza meg a határt)
• Házassággal – ezen nincs sok mindent magyarázni, de van akinek ez kevéssé opció
• Különleges engedéllyel – Werner von Braun tudna erről mesélni, de sportolókat, olimpikonokat és focistákat is szívesen honosítanak az országok

Paraguay

Dél-Amerika eléggé domináns az állampolgársági piacon, Paraguayt érdemes megemlíteni. Papíron három év alatt kaphatsz állampolgárságot, ugyanakkor a gyakorlatban elképesztően döcögős lehet. A helyi ügyvédek nem sokat segítenek, maximum abban, hogy kit kell megvesztegetni. Sajnos adó tekintetében nem egy nagy ász az ország, ezért nem lehet rettentő pénzeket megspórolni ezen a vonalon, de utazás tekintetében megadja a várt rugalmasságot. Gyakorlatban a nyugatiakat nem nagyon utasítják vissza a vízumkérelmükkel, viszont már a kérelem befogadása is meglehetősen nehézkes és lassú lehet. A valóságban az állampolgársági igény inkább öt év alatt valósul meg, mint három év alatt: hacsak nincs egy kis apró a zsebben, amivel fel lehet gyorsítani a dolgokat.

Uruguay

Uruguay Paraguayhoz képest átláthatóbb és tisztább helyzetet jelent: három év alatt lehet folyamodni állampolgárságért, amihez az kell, hogy bizonyítani tudod, hogy vagy van ingatlanod, vagy bérelsz egyet az országban. A helyi klubokban a tagság, bejelentkezés egy helyi orvosnál mind számít: a család ráadásul plusz pontot jelent.

Dominikai Köztársaság

Nem összetévesztendő a Dominica nevű karibi szigettel: a Dominikai Köztársaság Haitivel osztozik egy ugyancsak nagy szigeten, de kurvára nem ugyanaz sem természeti szépségeiben, se életszínvonalában. Ezt nem árt tudni: egyébként általános vagizási faktor “domonikára” menni, miközben a cunamitól és hurrikántól letarolt köztársaságról beszélnek. Ez nem az a Dominica. Karibi ez is, paradicsom ez is, de a másik egy kicsit paradicsomabb.

A jó hír, hogy baromi egyszerű jelentkezni: körülbelül hatezer dollárba kerül. Igazolni kell nyugdíjaskretént ezerötszáz dodónyi havi jövedelmet, ami az országon kívülről jön, vagy kétezret, ha nem vagy még nyugdíjas. Egyszeri kétszázezer dolláros, körülbelül hatvanmilliós ingatlanvásárlással ez két évre csökkenthető – az ingatlant meg kell tartani addig, amíg meg nem kapjuk az állampolgárságot.

Szingapúr

A városállam is meleg pite. Igazából két év alatt meg lehet szerezni az állampolgárságot, de ahhoz bizniszt kell alapítani, ami azért költséges lehet. Vagy elvenni valakit, ami meg szintén nem annyira egyszerű. Ki lehet jelenteni, hogy itt is pártíz milliós befektetés kell, plusz ha ugye ilyesmit csinál az ember, akkor ritkán hagyja magára. Működhet az is, ha betársulsz egy ottani cégbe hasonló összegbe, de mindezt jogilag is meg kell alapozni.

Egyvalamire viszont nem árt figyelni: a sorkötelességre, ami minden állampolgárra vonatkozik. Szóval ha huszonévesen megnyerted a lottót, akkor azért ne rohanj annyira Szingapúrba, mert fogkefével a kezedben találhatod magad egy teliszart barakk budijában.

Kanada

Kanada a legjobb olyan, hogy meglehetősen vonzó cél is lehet életvitelszerűen odaköltözni. Ráadásul nem is túl nehéz: körülbelül 12000 kanadai dollárnak (ami egy, a helyiek által elfogadott játékpénz) megfelelő összeget kell igazolni éves bevételnek, legyen az az országból vagy azon kívülről. Utána van vizsgáztatás meg minden, de az ember a kanadai állampolgárságot vaszleg komolyabban veszi. Itt található a kérdőív, amivel meg lehet nézni, hogy milyen esélyekkel indulunk. Négy évig tart a folyamat és ez alatt 1450 napot kell igazoltan ott tölteni, szóval ilyen értelemben nem egy egyszerű falat.

A legjobbat a végére tartogattam:

Panama

Panama eléggé befogadó nemzet ezért a vízumkérelem nem egy nehéz folyamat. Igazából nagyon nehéz nem megszerezni az állampolgárságot, ha valaki rágyúr.

Kapaszkodjatok meg: leadod a residency kérelmet és elmész az országból. Hat hónap múlva megkapod. Ennyi. Kapsz egy igazolványt és rock and roll. Két év múlva meg kell újítani és akkor valamilyen formában igazolni kellhet, hogy ott töltöttél némi időt. Ezt tolod öt évig és folyamodhatsz állampolgárságért és útlevélért. Általában plusz igény, hogy körülbelül 5-10000 dollárnak megfelelő összeget parkoltass egy panamai bankban, ami semmilyem mércével mérve sem egy nagy összeg. A családodat automatikusan lehet honosítani.

Egyetlen hátulütője, hogy hivatalosan a panamai hatóságok előtt le kell mondanod az állampolgárságodról. Nagy cucc, elvileg a hazai törvények nem ismerik el, hogy te lemondtál róla, szóval maradsz állampolgár. Két útlevél, 150+ ország, ahova vízummentesen utazhatsz.