Montenegró látnivalói – 1. rész

Mivel számomra is meglepő módon sok ismerősöm sincs tisztában Montenegró szépségével, meg egyáltalán azzal, hogy hol is fekszik, érdemesnek találtam ezt a szépséget egy cikkben összefoglalni.

Montenegró két borsod megyényi területen helyezkedik el, ez a két borsod megyényi terület viszont annyi csodálatos helyet rejt és olyan sűrű koncentrációban, hogy nagyon kevés hasonló hely van a nagyvilágban.

Méreténél fogva kb egy bő hét alatt az egész ország bejárható, kivéve csúcsszezonban, június közepétől augusztusig, amikor gyakorlatilag nem lehet közlekedni a nagyobb városok környékén, és a határátlépés is indokolatlanul sok türelmet igényel.

Kevésbé ismert, de Montenegróban van Európa legmélyebb kanyonja, ami 1350 méteres mélységével csak 200 méterrel marad el a Grand Canyontól. Ez az Unesco világörökség részeként is számon tartott Tara kanyon.

A Tara kanyonban rafting túrákat tehetünk, de a hegyoldalba vájt utakon és völgyhidakon át autóval is hatalmas élmény végigmenni.

Szintén a világörökség része a Tara kanyonnal együtt a Durmitor nemzeti park, ami a tengerparttól távol az ország északi részében helyezkedik el. Egészen különleges növényvilág jellemzi, ami teljesen más mint az alig 100 km-re délre, a parton megszokott mediterrán növényzet.

A nemzeti park legmagasabb hegycsúcsa a 2523 méter magas Bobotov Kuk, a helyiek kedvelt hegy és sziklamászó paradicsoma, emellett számtalan túraútvonal van itt, vadregényesebb mint a Tátra, gyakorlatilag nincsenek települések.

Leereszkedve a tenger felé a hegyekből a Kotori öbölhöz jutunk, ahol a turistáknak leginkább Kotor lehet ismerős, de ezenkívül számtalan gyönyörű kis falu található még az öböl partján. Ezek közűl a legismertebb Perast. Perast egy meredek hegyoldal aljában, közvetlenül a tengerparton helyezkedik el. Gyakorlatilag két utca az egész, viszont a házak nagy része még abból a korszakból való amikor a Velencei köztársaság uralta a területet.

A városka megtekintése mellett érdemes még a tengerben lévő Perasthoz közeli két kis szigetre kimenni egy vizitaxival. Mindkét szigeten egy-egy kolostor áll, és olyan kilátás van körbe a hatalmas hegyekre és az egész öbölre ami felejthetetlen élmény.

A következő megálló Kotor, az öböl névadója, érdemes annak aki először látogat Montenegróba valahol a környékén megszállni, mert innen csillagtúra szerűen minden elérhető távolságba van.

Kotor is a világörökség része, klasszikus Velencei építészettel. Érdemes egy-két napot rászánni, mert nagyon hangulatos kisváros. Felette a hegyen egy régi erőd van, minden 100kg alatti turistának javaslom a felmászást ide. Csodálatos a látvány az öbölre és az óvárosra.

 

Ha valaki igazi élményekre vágyna, az felejtse el az erődöt és taxizzon el Njegosi faluba, ahonnét indul az úgynevezett Kotor lépcső. Ez az Osztrák-Magyar monarchia idején épült lépcsőszerpentin több mint ezer méter magasból ereszkedik le a meredek hegyoldalban, elhagyott falvakat is érintve. Kiinduló pontja Njegosi a sonkájáról híres (Njegosi prsut) A prsut szó meg talán a prosciuttóról ugorhat be az arra fogékonyaknak.

A kotor lépcsőről a kilátás kb. semmihez nem fogható, nincsenek rá szavak annyira gyönyörű. (és kb. senki nem ismeri, alig van turista)

Ha kikotorkodtuk magunkat érdemes felautózni a Kotor feletti hegyekben lévő Lovcen nemzeti parkba, itt is jobbnál jobb túraútvonalak vannak, és szintén csodálatos kilátás az öbölre és a tengerre.

Innét délkeletre vezet az út, a két fix látnivalóhoz, Budvához, és Sveti Stefan-hoz. Budva egy eléggé nyüzsgő nagyváros, alapvetően az óvárosa az ahol érdemes egy fél napot eltölteni, a másik felét meg a Budvához közeli Sveti Stefanban, ami kb. minden Montenegro-ról szóló útleírásban kötelező elem.

 

Budva egyébként ha nem vágyunk nagy életre akkor kihagyható, az építészete hasonló Kotoréhoz, csak több modern épülettel vegyítve a látképben.

Sveti Stefan-t sajnos az útóbbi két évtizedben kiárusították különböző milliárdosoknak, akik a nyugalmuk érdekében először lezáratták, majd a felháborodás miatt naponta kétszer újra megnyitották. Jelenleg délelőtt 11-kor és délután háromkor látogatható. A strandja elég király, pincérek szolgálják fel az italokat a fürdőzöknek, csak inteni kell ha valamit megkívántunk.

Innen tovább az Albán határ felé a tengerparton még egy falucska van ahol érdemes megállni, ez Petrovac. Talán itt a legtisztább a tenger, és a homokos, aprókavicsos strandok a meredek sziklák aljában eléggé klasszak tudnak lenni. Mindehhez a hátteret villák, és a szokásos velencei kőépületek adják. Még nem különösebben felfedezett része ez a Montenegrói tengerpartnak ezért viszonylag olcsón (értsd : fillérekért) megszállhatunk itt.

Ha már elegünk van a tengerből, akkor az Albán határ felé északnak fordulva mindenképp ejtsük útba a Skhadari tavat. Ez Európa egyik utolsó olyan helye ahol élnek pelikánok. Emellett egészen különleges látnivaló, mindenképp érdemes egy motorcsónak túrára indulni a tavon, elkergetve a pelikánokat. A tó felszinéből számtalan kisebb nagyobb kúp alakú hegy türemkedik ki, a vizinövények pedig komplett labirintusokat alkotnak a csónakoknak.

Az Albán határ közvetlen közelében aztán a tó egy teljesen más képét mutatja, eltűnnek a zöld vizinövények, a víz türkiz szinűvé válik, a part pedig kopárrá.

Ennyi volt az első rész. A következőben a Kotori öböl túloldalának falvait, + Tivatot, Herceg Novit, és Ulcinj-t veszem végig, valamint a Lustica öblöt ami az egyik utolsó olyan búvóhelye egy Európai túristának ahol háboríthatatlanul nyaralhat olyan környezetben ahol a világon mindenhol máshol tömegek nyüzsögnének.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: