Elhagytam a várost

Nem tudom, hogy vagytok vele, de vannak helyek és vannak hangulatok, amik menthetetlenül összekapcsolódnak.

Nem fogok szerintem Izlandról több posztot írni. Szentimentálisat különösen nem.

Mármint amíg nem megyek újra, mert nagyon, de tényleg nagyon belopta magát a kis szívembe.

Így köszönt el tőlem, a télen jóformán soha nem látható szivárvány a Golden Circle túra legszebb, két lépcsős vízesésével. A közel nyolc órás Golden Circle onnan kapta a nevét, hogy nyáron, különös fényviszonyok együttállása esetén a talán legérdekesebb látnivalónak tartott vízesés aranyba és szivárványba borul. Engem pedig megvárt és ezzel fogadott.

Télvíz idején.

Túl kevés időt töltöttem ott, hogy eljussak minden érdekes helyre, de túl sokat, hogy ne akarjak akár holnap visszamenni.

Mesélek inkább dolgokat, amitől szerethető lesz ez az egész.

Az izlandiak valahol picit talán az őrület és a nettó bolondéria határán élnek, de ezt úgy képzeljétek el, hogy semmi sem úgy működik, mint máshol.

Azt sokan tudják, hogy a legutóbbi világválság során az államcsőd mellett döntöttek és baszták kifizetni a nemzetközi pénztőke spekulánsait, akik az államkötvényeikre játszottak. Ez egészen példátlan, nem is lehetett látni hasonlót az európai gazdaságtörténetben a huszadik század során. Ennek ellenére kurvajól elvannak.

A gazdaságuk teljesen stabil pilléreken áll, az ott lakók szerint a halászat adja a GDP nagy részét, ez persze nem igaz, mert a turizmus lett mostanra a húzó ágazat.

De álljunk is itt meg egy percre, mert a hal az valami egész különleges státuszú.

Izland történelme a második világháború során és után nagyon érdekesen alakult. Mivel stratégiai szempontból fontos volt, a britek egyszerűen megszállták 1940-ben. De kérdés és hívás nélkül, egy szuverén államot elfoglaltak csak úgy. Ezért ’46-ban behívták a jenkiket, akik kikergették a briteket és Keflavíkban egy NATO bázisról felügyelték a hidegháborút.

A Cold war mellett Izland egy másik háborút is meg kellett vívjon, ez a Cod war néven lett híres. A felségvizeik eredetileg nemzetközi egyezmények alapján 8 tengeri mérföldre húzódtak a partjaiktól. Az egyezményeket persze fogjuk fel úgy, hogy diktátumok, az erősebb kutya baszott, azaz a britek megpróbálták lehalászni amit csak lehetett. Izland válasza erre az volt, hogy először húsz, majd kétszáz tengeri mérföldre húzta meg a határokat és ez annyira nem volt vicc, hogy a hetvenes évek közepén felfüggesztették a diplomáciai kapcsolatokat a britekkel, aztán rendesen hadihajók parádéztak egymás ellen. A helyiek győztek, a britek pedig nemzetközi nyomásra feladták.

A Nemzeti Galériában is ki van állítva egy találmány (meg több más helyen), ezzel vagdosták el a brit merítőhálók kötélzetét, azok meg nem tudták hová lett a fogás. Évtizedekig titkosítva volt.

Izland államisága messze a legrégebbiek közé tartozik, az első parlamentjüket a 13-ik században találták ki. Egy mezőn. Még épületet sem vontak köré. Odamentek, bebasztak, aztán lett törvényesség és akarat. Semmit nem bíztak a véletlenre, mivel írásbeliség nem nagyon volt, a törvényeiket három törvénymondó tudta és mondta fel évről évre. Háttal a közönségnek, egyenesen a hegyfal felé.

Aztán adták tovább az utódoknak három évente. Azért három volt a törvénymondók száma, mert ha az egyik valami váratlan kardozás által elhalálozandott volna, a másik kettőnél még ott volt a többi kétharmad. És azért három évenként, mert négy évente mindent elfelejtettek már akkor is. Teljesen logikus.

Az eredeti parlamentjük helyszíne hol is van? Egyetlen zászló jelzi.

Egy gecinagy szakadékvölgy kellős közepén, ahol az eurázsiai és észak-amerikai tektonikus lemezek távolodnak egymástól. Izland ugyanis napról napra nagyobb, ha így folytatja, elfoglalja az USÁ-t kétszáz millió éven belül. Ez annyira rossz vicc, hogy komoly sértődésekhez is vezetett. Mert az amcsik komolyan vették.

Mielőtt nekiindulnátok, azért tudni érdemes, hogy Izlandon minden elképesztően drága. Most így pár dolgot említenék csak, egy porleves 600-1000 Ft, a csirkemell kilója 6000, szóval észnél kell lenni a bevásárláskor.

Hogyan lehet mégis túlélni? Meglepő, de van két diszkont hálózat, akiknél egész elfogadható árakon lehet vásárolni a helyi viszonyok között. Tökre elfogadott, hogy a főváros lakói sem étterembe mennek (egy leves 5500 Ft, egy rendes húsos étel alsó hangon 12-15e, egy sör a Happy Hours után 2500-3500 Ft), hanem közértből kajálnak kész vagy félkész ételeket.

Én a 84% hústartalmú virslit, a tojást és a vajat választottam a Bónus diszkontból, félnetek nem kell, jó lesz, de ehhez kell, hogy legyen főzési lehetőség is. Fun fact: a brit származású konzervek és dzsúzok bagóért vannak, de meg kell őket találni, mert elrejtik a hátsó zugokba. Ez a mangó izéka 270 Ft körül lehetett, ahogy az ugyanattól származó piros bogyós berry is ami itthon simán a kétszerese. Hivatalosan 1 font lenne, de messze nem került annyiba. A tojás 80-100 Ft, a 25 deka vaj 1000 körül, a sajátmárkás kenyér kilója 350 (ennyibe kerül amúgy egy zsemle is), a virsli asszem hat darabos volt olyan 900 Ft.

Aki hosszabb időre indulna, mondjuk két héten túlra, az ne sokat hezitáljon, a Norwegian Air Shuttle 20 kilóig 24 EUR árban elviszi a repcsi csomagtérben a Checked Luggage/Baggage akármit, 32 kilóig csekély felárral. Menjen bele a babkonzerv, löncshús és székelykáposzta konzerv. Ez egyetlen kisebb bevásárlás ára kint.

Palackozott vizet soha, ismétlem soha ne vegyetek! Izland vizei ahogy korábban is írtam, rendkívül tiszták, 5-600 Ft egy fél literes víz, drágább mint a Coca-Cola, a csapvíz pedig vulkáni hamun átszűrt gleccserből vagy olvadt hóból származó természetes ásványvíz.

Ez itt egy több méteres mélységű patak a hasadékvölgy közepén, a legalján láthatóan pénzérmék sokasága csillog.

Ha rám hallgattok, az ideális csapatméret a három-négy fős társaság. Kibaszott jó házikókat lehet kibérelni, ennyien már az összkerekes terepjárót is bevállalhatják egy hétre és az április-szeptember közötti időszakban bejárhatják azokat a helyeket is, amik télre le vannak zárva az ön- és közveszélyes idióták elől. Télen a sziget északi és déli részei látogathatók, a közepe egyáltalán nem.

Izland ugyanis nagyon zord. És amikor azt az oldalát mutatja, egy elsőkerékhajtású kisautóval – bár elsőre a Hyundai H10 olcsónak hat – drága mentésben végződhet egy felelőtlen kaland. Ugyanis a sziget belsejében nincsenek utak, vannak viszont vizek, gleccserek és vízmosások. Amikor a busz és teherautó sofőrök nem hallgatnak a figyelmeztetésre, egyszerűen leborulnak az útról a keresztirányú széllökésekre. Amit pedig 10 perc pontossággal előre jelez a meteorológiai szolgálat.

A GPS és google maps nem fog működni. Felejtsétek el. Történelmi okokból rengeteg helyet ugyanúgy hívnak, az is egy emlékezetes eset és a helyi sajtót oda-vissza bejárta, ahogy egy japán vagy talán koreai srác Keflavíkban kibérelt egy autót, beütötte dzsipszibe, hogy hová menne, aztán 270 kilométerrel odébb kötött ki.

Lassan 1000 szó felett tart a poszt, ekkora TLDR-t nem is szoktam írni, úgyhogy most csak pár szó erejéig írok zárásként az izlandi punk múzeumról. Mert olyanuk is van.

Izland szigetországként kimaradt a teljes punk korszakból, csak négy évvel a mozgalom indulása után jöttek rá, hogy ilyet ők is tudnak.

Aztán mostanra úgy sikeredett, hogy egy rendes közbudi helyére költözött a punk muzeális értékként. Valamikor a századelőn egyáltalán nem voltak se szállodák, se semmi helyben, a dánoktól elszakadás és a szuverenitás megszerzésének ünnepére építettek szállodát a főnemesek fogadására meg hát ugye kellettek budik is, hogy a beivós köznép ne az utcára rondítson.

Sugarcubes és Björk mellett az egész szcéna felvonultatott, tényleg soha nem hallott zenekarok történeteivel vannak teleragasztva a falak és megtartották a budikat is.

Másfél órát töltöttem el itt is és gecijó volt.

Menjetek ti is ha tehetitek, mert érdemes.

És akkor jöjjön aminek jönnie kell.

Dallamtapadás és Slamó.

EDD A blúzt.

https://youtu.be/l6711eTf6nc