Karácsonyi leánykonyha: 500 g fekete szén

…avagy hogy kúrjunk el egyszerű édes-sós rágcsákat 20 perc alatt.

Van egy bravúros Mautner Zsófi recept: magvak fűszeres bundácskában. Kollégám évek óta csinálja karácsonyra, gondoltam, nekem is menni fog, mert tényleg valami hiperegyszerűen elkészíthető. Az eredeti leírás itt olvasható.

Én teljesen hűen követtem a receptet. Azaz majdnem. Először összevásároltam mindenféle magvakat: kesudiót, földimogyorót, mandulát és paradiót, hogy ezek képezzék a rágcsálható alapot. Fenyőmagot is vettem, de azt időközben megettem. Emellett volt még itthon natúr, pucolt pisztácia, aminek olyan 9000 Ft kilója, és ami szerencsére akkor nem jutott eszembe. Mármint nem az ára, hanem, hogy azt is bele lehetne tenni.

Az előírt fűszerekből csak az egyszerű és őszinte só állt rendelkezésre, így az extrákat mind be kellett szereznem. Kell hozzá ugyanis 1 teáskanál füstölt(!) paprika, 1 teáskanál őrült őrölt fahéj, továbbá egy harmadik összetevő, amire nem emlékeztem, tehát nem is lehetett annyira fontos, így inkább a másik kettőből tettem bele 1,5-1,5 kanálnyit. Ehhez jött még a 2 teáskanál só, meg 10 deka nádcukor.

Innentől már teljesen egyszerű: fogja az ember a fél kiló mindenféle magokat és beleforgatja egy lazán felhabosított tojásfehérjébe. Ez utóbbi biztosítja, hogy a fűszerezés szépen megtapadjon a magvakon. Ráborítja az egészre a fűszerkeveréket cukrostól, mindenestől és azzal is jól összekutyulja.

Ezután 180 fokra előmelegített sütőben egy sütőpapírral kibélelt tepsibe ellapogatva a miskulanciát 25-30 perc alatt gyönyörűen megpörköli. Legalábbis ez volt a terv.

Az eleje tök jól ment: felhabosít, összekutyul, ellapogat, előmelegített sütőbe tol. A dolgok akkor kezdtek rosszra fordulni, mikor 20 perc után rá akartam nézni az aranylón piruló fűszeres magocskákra, de a sütőből fél kiló fekete szén bámult vissza rám. Ez szíven ütött.

Azért kivettem és megkóstoltam, hogy tényleg szén-e vagy csak úgy néz ki. Nem, ez tényleg szén. Ha valami úgy néz ki, mint a szén, olyan íze van, mint a szénnek és olyan büdös is, ott el kell fogadni a szörnyű valót. Ezután már nem tudtam örülni annak, hogy a kis széndarabok milyen ügyesen lejönnek a szilikonos sütőpapírról. Csak annak, hogy nem áldoztam föl még pár deka pisztáciát is.

Azért nem adom fel. Ha kihevertem a sokkot, újra próbálkozom, de most már csak 15 perc sütési idővel és a nádcukrot is rendesen kimérem, mert szerintem nem lett elég édes. Továbbá a végén ne felejtsétek el lazán meghinteni durva szemű sóval, állítólag az adja meg a bukéját.

Azon is gondolkodom, mit kezdjek fél kiló fűszeres szénnel. Lehet, hogy kis karácsonyi szalvétába csomagolva 5-10 dekánként elajándékozom, hogy mindenki érezze a szeretetet és törődést. A karácsonyi szénnek legalább olyan eszmei értéke van, mint egy csinos robothalnak.