Lelőtték a Rock FM-et

Én sem hallgatok túl sűrűn rádiót, ezt néha bekapcsoltam.

Sosem tagadtam túl hevesen, hogy alapvetően rockzenét hallgatok, néha becsúszik még ez meg az, de már csak amiatt is, hogy szakállas, hosszú hajú pasi vagyok, le kellett mondanom a Szandi-koncertekről.

Nagy, komoly áldozat volt, de végül csak megérte, úgyhogy egy idő után elég jól kijöttünk, a rock, meg én. Voltak bluesrockos időszakok, stoneresek, volt, amikor folyamatosan Backyard Babiest hallgattam, meg persze black metalt, sokszínű ez a műfaj, egy csomó minden belefér, még a Load meg a Reload is a Metallicától, ezek egyesek szerint körülbelül egy népirtással egyenértékű emberiség elleni bűntettet jelentenek a műfaj számára, én ezeket is szeretem. Sőt, mondok jobbat: van olyan EDDA-szám is, amit viszonylagos örömmel hallgatok, ők egyébként tényleg letettek valamit az asztalra, egy emlékezetes tátrai kirándulásom alkalmával például egy több napos dallamtapadást okozott az Érzés. Oké, Patakyt azóta elrabolták és vissza is hozták az ufók, de ettől függetlenül (és a zenekart körülvevő egyéb ügyektől is függetlenül) még a natúr kereskedelmi rádiókba is befért olykor az EDDA, az a maga helyén azért mégis egy örömünnep volt, hogy legalább nem valami izét adnak.

Tizenpár éves koromban még hallgattam néha rádiót, amikor mondjuk polcot lazúroztam vagy ilyesmi, talán emiatt is történhetett, hogy a lazúr meg is száradt, az viszont biztos, hogy a hegyek a felelősek azért, hogy nem valamelyik magyar kereskedelmi szar jött be úgy, hogy nem recsegett, mint egy fagyott rozmár fasza a mikróban, hanem egy szlovák rockrádió. Na, az már akkor gyanús volt, hogy mi az, hogy a szlovákoknak van rockrádiójuk, nekünk meg nincs, annak ellenére, hogy sokkal több szlovák poprockot hallgattam munka közben, mint amennyire vágytam. Lett nekünk is, ennek az lett a vége, hogy sokkal több Eddát hallgattam, mint amennyire vágytam, gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy ugyanazt a tíz számot pörgetik folyamatosan, ebből pedig legalább hatot Patakyék csináltak.

A Rock FM, leánykori nevén a Rádió Rock 2016-ban indult, én is nagyon megörültem neki, hogy végre van valami, amit lazúrozáshoz hallgathatok, bár az elmúlt lazúrozások ifjonti helyszínén már ritkán vagyok jelen, és amúgy se jönne be ott az adás. Nem is mondhatom magam rutinos rádióhallgatónak, az egyetlen eset, amire emlékszem és tudatosan rádiót is akartam hallgatni, az Winkler és Karotta műsora volt az Est FM-en, de azt is elkaszálták. A rockrádiót is inkább este vagy délután kapcsoltam be háttérzajnak nemtakarításhoz, de itt is volt néhány érdekes beszélgetés, ha az ember zenét akar hallgatni, tényleg nem feltétlenül a rádióhoz fordul, de nem volt baj, hogy legalább nem ugyanaz a pop ömlik belőle, mint mindenhol máshol. És persze igazságtalan is voltam egy kicsit: azért a tematikába befért a jobb vagy rosszabb magyar zenekarok mellett néhány nagy kedvenc is, és itt nemcsak a rádióbarát rövidített November Rainre gondolok. Mindegy is: a Rádió Rockot beszántották, mostantól a Sláger jön majd a frekvencián. Kár érte? Szerintem kár, bár most már nem kell a lakás átrendezése után kihúzott, majd a polc tetején rögzített antennát újra bedugjam a hifibe.

Edda ide vagy oda, mégis fontos volt: a beszélgetős műsorok is érdekesek voltak, már ha érdekelt a téma, de valószínűleg egy csomó zenekar is sokat köszönhet nekik, látom, hogy a magyar rockkoncertekre azért csak elfogynak a jegyek, és biztos, hogy sokan szeretik mondjuk a Roadot vagy a Dorothyt (én egyikért sem rajongok, de ez mellékes), tuti, hogy ártani nem ártott, hogy őket is előszedték a nagy öregek mellett úgy, hogy az ember nem kifejezetten azzal ment neki a napnak, hogy na, akkor most ezt és ezt fogom hallgatni.

Hát ez nem jött össze, ahogy Nagy Feró próbálkozása sem még valamikor tíz évvel ezelőtt: ő kifejezetten egy reggeli műsort szentelt a rocknak, és lehet róla mondani bármit, de ha valaki azt kínálja nekem, hogy bekapcsolom a rádiót hajnalban és egy Panterával indul a nap, abban azért van valami vonzó. A Rock FM visszavett egy kicsit a tempóból, és egy csomó – egyébként jó – műsor mellett valahogy pont a Pantera maradt ki a szórásból, ami érthető is, mert hát rétegzene, de basszus, az egész műfaj pont a szabadságról szólna.

Hogy van-e tanulság? Lehet, hogy ez az egész szabadság-nimbusz is egy kamu, aki már befutott, úgyis popot játszik, az igazi underground zenekarok meg egy krumplival veszik fel a lemezeiket egy norvég barlangban, nekik személyes sértés lenne, ha eleve bekerülnének a rádióba. Vannak persze azok is, akik rockzenét akarnak játszani, de a kutya se ismeri őket – erről jut eszembe egy pletyka a Hooligansról, amely szerint anno még értékelhető zenét játszottak, és azóta ők is tudják, hogy szart kell, úgy lehetnek sikeresek.

Mindegy: volt-nincs, az is kérdés, hogy mekkora újdonságot jelent az, ha valami lemegy a rádióban, a rockra nyilván csak azok hangoltak, akiket eleve érdekelt a műfaj, mindenesetre most már ez sincs. A franc tudja, mi lesz itt még, mi mindenesetre maradunk Cristina Scabbiánál és a YouTubenál – érdekes beszélgetős műsorokra viszont nincs kapacitásunk, sőt, unalmas műsorokra sincs.