Ghost in the shell

Nemrég láttam egy páratlanul kényelmetlen receptet, állítólag Kambodzsában ez street foodként nagyon megy, gyanúm szerint meg a kuktákat szopatják vele, mindenesetre ihletet kaptam.

Mióta olvastam Steinbecktől a Kedves csirkefogókat, mindig érdekelt, milyen lehet az a bizonyos borsos sült tojás – sosem akartam elhinni, hogy tessék, egy egyszerű tükörtojásról van szó. Oké, azt is lehet bonyolítani, nem véletlen, hogy a XX. Század szakácsművészetében Csáky Sándor lágytojásra is legalább száz receptet közöl, de azoknak a java része persze inkább arról szól, hogy zellerszárral vagy spárgával tunkoljuk-e a tojást. Oké, van kaviáros recept is, de a lényeg ugyanaz: általában pohárba öntik ki a tojást, aztán történhet bármi.

Hosszabb időn keresztül gondolkoztam ezen (nagyon izgalmas életem van), és végül arra jutottam, hogy a tojás kiöntése ugyan nem olyan gasztronómiai főbűn, mint az ananász a pizzán, de végső soron teljesen felesleges. Na, Kambodzsában nem így gondolják, ott ezt a kaját úgy csinálják a grillen, hogy először kifújják a héjból a tojást, megfűszerezik halszósszal (nyilván), cukorral, sóval, aztán egy gőzölőben visszatöltik a héjba a bekevert tojást, megpárolják, aztán a lyukakon keresztül átfűznek egy hurkapálcikát, és faszénen melegítik meg az egészet, hogy legyen egy kis füstös íze is. Minden tiszteletem az ismeretlen kambodzsai séfnek és annak, aki ezt megpróbálta, de én kurvára nem fogom.

Viszont úgyis begyújtjuk a grillt, tojás van itthon, így arra gondoltam, hogy mi lenne, ha héjastul felbasznék egy nyers tojást a tűzre, és megnézném, mit csinál. Neonomádként, X, Y, Z vagy milyen generációsként persze először rákerestem a neten, hogy vajon eszébe jutott-e ez már valakinek, és rá kellett jönnöm, hogy igen, de sebaj, túlélték, megírták, úgyhogy most úttörő módon én is nekivágok a feleslegesen túlbonyolított tojássütésnek. A leírás enyhén füstös ízt ígér, ami fura, ráadásul Big Green Eggben készült az eredeti, de hát most szó szerint azzal főzünk, amink van: rács, faszén, tojás. Ha Terence Hillnek sikerült a Kincs ami nincsben egyenesen a fészekből főtt tojást ennie, nincs az az isten, hogy ezt el tudjam baszni, a legrosszabb, amit említenek, az enyhén gumiszerű állag, de hát ettünk már rosszabbat is.

Úgyhogy felbasztam a grillre két tojást, mi baj lehet, ugye. Mellettük négy húspogácsa pihen, pleskjavicát akartam sütni, de nem sikerült, mert megláttam a rozmaringot, úgyhogy kihagytam a hagymát, telekúrtam fokhagymával és friss rozmaringlevéllel, némi olivaolajjal és egy kis kakukkfűvel, no meg jó sok sóval és borssal. Kicsit sok sóval, de hát egyszer élünk, ajvárral meg még mindig finom.

A tojás viszont a grillművészet csodája: tényleg megfőtt a héjában, amelyik elrepedt, az túl sok hőt kapott, egyébként semmiben nem különbözik a főtt tojástól, a titka talán csak annyi, hogy nem szabad a vastagabb parázs fölé tenni, és gyakrabban kell forgatni, mint a húst. Mindenesetre megnyugodtam: ha egy lakatlan szigetre kerülnék, még mindig tudnék főzni tojást, még víz nélkül is, meg akkor is, ha akkora idióta lennék, hogy nem jutna eszembe a tengervíz, ami egy szigeten mondjuk óhatatlanul előfordul.

A verdikt: LEHET tojást főzni parázson, bár hogy minek, azt nem tudom. Ha mégis muszáj lenne, érdemes a normális keménytojás mintájára hideg vízbe pottyantani, hogy könnyebb legyen pucolni, ami újabb kérdéseket vet fel, mert ha ugye volt nálad víz meg tűz, miért nem főzted meg, de hát aki ezzel foglalkozik, az kerüli a kihívást.