Benzinkút két fényévnyire

Évente olyan harmincezer tonna galaktikus por száll a földre, ami magában épp elég hatékony érvnek tűnik a túlzásba vitt portörlés ellen, ezt a port viszont elég nehéz megkülönböztetni a sima kosztól, így a csillagászoknak is elég nehéz összegyűjteni és elemezni az anyagot. Dover fehér sziklái viszont, amelyek már elég régóta ott állnak a tengerparton, kiváló állapotban konzerválták az űrport, amelyről így pontosan meg lehet állapítani, hogy mikor került oda, és azt is, hogy milyen összetételű aszteroidákból származik.

Egyébként a sziklákban egy csomó érdekes fosszíliát is találtak már, ami mészkő esetében nem túl meglepő, és itt fészkelnek a sirályhojszák meg a csüllők is, amit csak azért szerettem volna megjegyezni, mert mindig szerettem volna leírni a sirályhojsza szót. Régen vándorsólymok is lakták a sziklákat, de a második világháborúban kommunikációs problémát okoztak azzal, hogy elkapták és megették a postagalambokat. A világháború idején egyébként a sziklák még egy ponton kötődtek a madarakhoz: Walter Kent 1941-es szerzeménye, a There‘ll Be Bluebirds Over The White Cliffs of Dover, amelyet az idén pont százéves Vera Lynn énekelt fel 1942-ben, a második világháborús Nagy-Britannia egyik legnagyobb slágere volt. Oké, itt a megénekelt kék madarak nem is madarak, hanem brit pilóták, de mindegy. Ornitológiai-hadászati-könnyűzenei kitérő vége, vissza a kozmikus porhoz. Meg a benzinkutakhoz. Vagy valami olyasmihez, na.

A sziklában lévő fosszíliák kora alapján meg lehet határozni, hogy mikor került a Földre a mellettük található megkövesedett kozmikus por. Ha sikerült a korát meghatározni, egy következő vizsgálattal azt próbálják kideríteni, hogy a porban mennyi agyag volt található – a magas agyagtartalom ugyanis arra utalhat, hogy vízben gazdag aszteroidáról válhatott le az anyag. Ezek a felfedezések már magukban is érdekesek lennének, de a jövőben (valószínűleg a nem túl közeli jövőben) komoly gyakorlati hasznuk is lehet: ha sikerül meghatároznunk, hogy mely aszteroidákon található víz, az űrutazás során tulajdonképpen benzinkútként lehetne használni őket.

Csak épp nem benzinért állnánk meg, hanem vízért és oxigénért.

Egy biztos: az előre csomagolt szendvics valószínűleg egy aszteroidán is ugyanolyan felháborítóan drága és szar, mint egy földi benzinkúton.

(Independent)