Coffee shopok Amszterdamban
Mindenkit érdekel, aki még nem volt, hogy milyenek a coffee shopok Hollandiában. A legális fű és hasis ígérete annyira szokatlan és furcsa élmény, amit nehéz elsőre befogadni. A jogi státusszal ebben az írásban nem foglalkozom, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt mert senkit nem érdekel. Jelenleg Amszterdam belvárosában számtalan füvezésre kitalált kis boltocska áll a fogyasztók rendelkezésére, ahol egy kocsmához, vagy még inkább talán valami édességbolthoz hasonlóan hozzáférhetők a kimért növényi gubók, gyanták, sütik.
Maga a külcsíny széles skálán változik: az egyszeri édességboltban is lehet kapni itt-ott sütit, valamint vannak konkrét becsületsüllyesztők, ahol átlátszó nejlonfalak mögött, csutkára kapcsolt elszívó mellett ülnek az üveges tekintetű arcok és pipázgatják a cuccot. Közös jellemzőjük, hogy grammra pontosan lehet kapni a cuccot – egyáltalán nem jellemző az, hogy felébe/kétharmadába adják el az egy grammnak szánt adagot, mert ezért ott komoly bünti járna. Amit itthon Haze-nek hazudnak, az többnyire valami szekrényben nevelt szerencsétlen hibrid, odaát meg fajtatiszta válogatás, amit nem az alapján különböztetnek meg, hogy épp hogy markolt bele a zacskóba a dealer.
Egyszóval tisztább és becsületesebb a piac, ami nem jár automatikusan áremelkedéssel. Ha valaki különleges fajtákra vágyik, az megkaphatja. Hasisgyantából is hatalmas a választék, ahogy a gubókból is. Kezdőknek az előre betekert jointokat adott esetben lehet kérni is, de készen is vásárolhatók. A holland adagokról azonban általánosságban elmondható, hogy brutálisak a magyar szokásoknak: simán betekernek egy fél grammot egy cigibe. Egy olasz társasággal társalogva az a közös álláspont alakult ki, hogy a helyiek jellemzően tinédzseresen sokat tesznek a cigarettába, hogy aztán egy óra ücsörgés után, viszonylag tisztán folytassák az estét vagy a cigizgetést. A spliff (a dohánnyal kevert marijuana) nem annyira általános, mint gondolnánk: elvileg cigarettát nem is nagyon lehetne szívni a coffee shopok hátuljában dohányzásra kialakított szeparékban, csak füvet, azaz jointot.
A felszabadító élmény a vásárlásnál azonban véget ér. Szuper dolog a coffee shopban elfüvezgetni és utána picit betépve ténferegni, de sajnos az általános társadalmi megítélés pontosan ugyanolyan, mint itthon. A füvezés bár legális, jellemzően lenézett és inkább megtűrt tevékenység, mint támogatott. Egyes helyeken, a szállodákban, éttermekben kimondottan kizavarnak, ha bent akarsz sodorni egy cigit. Picit az az élmény, mint ha amerikában akarna valaki az utcán inni. Zacskóból lehet, de lehetőleg ne látszódjon, hogy iszol. Ahogy a piroslámpás határain kívül sem épp általános, hogy tekergetsz.
A szabad marcsázás azonban nem oldott meg más problémákat: a dílerek továbbra is járják az utcákat és árulják a szintetikus cuccot és a keményebb dolgokat. A gomba ugyanúgy hozzáférhető az erősebb tripre vágyóknak a tiltás után is, akár a külföldieknek is. Az újdonság ereje hamar lecseng és ha megszabadítjuk attól, hogy nincs átbaszásfaktor és hogy bizonyos területeken voltaképpen nyugodtan csinálhatod, akkor azért nem sok dolog marad. Azért kipróbálni mindenképp érdemes.
