Kell egy budi

Az előbbi posztban vau kicsit hebehurgya volt, amikor azt állította, hogy a szerkesztőségi malomnak álcázott szeszfőzdében nem fog senki sem nagydolgot intézni, mert angol wc nincs, a patakba szarni meg udvariatlanság (állítólag).

Eszembe jutott egy ismerősömnél látott cucc, amit először nem akartam elhinni, hogy milyen király dolog. A történet röviden annyi, hogy meg lettünk hívva egy kis szigetre Ráckeve környékén. Nagyon csinos kétszintes kis faházban laktak a vendéglátók, tényleg zseniálisan meg volt csinálva minden. Mivel nemhogy csatornahálózat, de még csak folyóvíz sincs értelemszerűen bekötve oda, így saját megoldásokat keresett emberünk. Aki mellesleg építészmérnök, szóval cakk-pakk az egész helyet ő találta ki, és építette is meg mindenféle zseniális és rendkívül környezetbarát megoldással.

Délelőtt értünk oda, lecsúszott egy welcome drink rögtön, akkor tudtam, hogy kellemes lesz az ott töltött idő. Susogó fák, lassan csordogáló Duna, kellemes napsütés, sok sör, meg finom kaják. Mivel ilyenkor erősen fogyaszt az ember, valahol ki is kell adnia magából előbb-utóbb. A házigazda rögtön az elején körbevezetett, és megmutatott mindent, nagyon tetszett. A budinál azonban fennakadt a szemem. A házban volt egy ajtó mögött, hát gyakorlatilag egy pottyantós megoldás. Ami egyrészt tök jó dolog, mert a gravitáció ugye ritkán baszódik el, másrészt meg na. Azért van szaga, lássuk be. Az ember meg berakja a házba? Nooormális? És itt jött a meglepi. Nem volt semmilyen szaga, sőt még a látvány sem volt visszataszító, csak egy csomó avart láttam az ülőke alatt egy nagyobb műanyag tartályban.

Fel lettem világosítva, hogy ez az úgynevezett komposzt wc. A hagyományos pottyantóstól annyiban tér el, hogy van egy jó nagy vödör avar lerakva a helységben, abból szórni kell egy réteget a budiba, egy kis viráglocsoláshoz használt spricnivel meg kell nedvesíteni, ráfektetni a kábelt, majd még egy réteg avart, szintén nedvesítve. És kész, nincs szag, amint kezd megtelni a műanyag edény amibe megy a matéria, az ki van ürítve (a házon kívülről lehetett kihúzni, ha jól emlékszem), és a végtermék megy pihenni a komposztálóba. Onnan meg jövőre a kertbe, merthogy kiváló a cucc trágyázni.

Először kétkedve fogadtam, aztán amikor másnap sikerült kipróbálni élesben, nagyon meglepődtem. Tényleg nem volt büdös, erdőszag volt a kis helységben. Szóval javaslom a malomban úgy tervezni a cefrefőzdét, hogy maradjon hely egy ilyen budinak is. Nagyon büszkék leszünk magunkra, mert egyfelől nem szennyezzük a környezetünket, nem használunk ivóvizet szar öblítésre, másrészt meg lesz remek matéria a termőföldhöz is, ha helyben akarjuk termeszteni a gabonát.

Nem éppen luxusbudi, de na. Szerintem frankó.

Luxusbudi