Kell egy zeppelin
Ha már van egy malmunk, akkor a komfortérzetünk erősítéséhez fontos, hogy legyen valami kellően extravagáns, mégis praktikus közlekedési eszközünk. Miután a legtöbb autóról már kiderült, hogy szar, kivéve a Lanciát, mert azt némi átalakítással jacuzzinak is használhatjuk, kénytelenek vagyunk valami alternatív közlekedési eszközt választani. A görkorcsolya és a bicikli érthető okoknál fogva ki van lőve, a hajó nem igazán praktikus – bár egy szigeten nem hülyeség –, úgyhogy nem marad más, mint a repülés.
Az alap, hogy tulajdonképpen nem érdemes sehova sietni, legalábbis akkor nem, ha már van egy telkünk a holdon (borospincével), egy kastélyunk és egy malmunk – hülyék lennénk rohangálni, egy bizonyos vagyoni és társadalmi státusz felett meg elkésni gyakorlatilag lehetetlen. Szóval az sem akadály, ha három napig tart az út Brazíliába, ahova egyébként nem tudom, miért mennénk, de ha mégis, hát nem akarnánk letudni valami konzervdobozba zsúfolódva, a lábunkkal a nyakunkban, valami szar repülőgépes menüt csócsálva.
Szóval kénytelenek lennénk beszerezni egy zeppelint. Zeppelinen utazni majdnem annyira jó lehet, mint óceánjáró hajón, csak oda is eljuthatsz vele, ahol valamilyen oknál fogva nincs óceán, kikötő, meg ilyen huncutságok. A kilátás jó, egyébként meg utazás közben lehet olvasni, beszélgetni, posztot írni – a miénkbe bele kéne szerelni azért valami routert –, fölöslegesen drága dolgokat vásárolni az e-bayen és fikázni mindenkit, aki autóval közlekedik, mert nyilvánvaló, hogy ha nekünk zeppelinünk van, azt semmi nem üti. Ja, és lehet enni is.
A zeppelineken nagyon komolyan vették az étkezést – jól is tették, mert ezek a léghajók nem repültek olyan magasan, mint a modern gépek, ezért aztán az utasok még ízeket is éreztek, ami azért nem hátrány, ha pecsenyekacsát kapsz pezsgős káposztakörettel. Ez egyébként azt is jelenti, hogy a repülőgépes kaják nem feltétlenül olyan szarok, mint amilyennek tűnnek.
A Hindenburg éléskamráját pedig alaposan megpakolták: pulykát, homárt, jégkrémet, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt vittek magukkal, itallal pedig olyan bőségesen el voltak látva, hogy külön tételként szerepelt az itallapon egy másnaposság elleni koktél. Tulajdonképpen egész jól hangzik az, hogy az ember kényelmesen átlibeg Amerikába, miközben minden étkezésnél kaviárral és pezsgővel tömik – szerintem sokkal jobban, mint egy hosszú repülőút kaviár, sör és effélék nélkül. A vendégek – vagy utasok – ugyan arra panaszkodtak, hogy túl németes a konyha, de ez egyfelől azért volt így, mert a zeppelint eleve a német kultúra és Németország népszerűsítésére is szolgált, másrészt meg azért, mert ennek megfelelően nem volt elég gin a fedélzeten. Azért fene a jódolgukat: a dohányzóban, a fedélzet egyetlen pontján, ahol rá lehetett gyújtani, tizenöt bor közül válogathattak, nem is beszélve a sörökről, whiskyről, snapszról és minden egyébről.
Egyébként egy zeppelinen rágyújtani minden tisztességes ember bakancslistáján szerepel.
