Legnagyobb haditechnikai tévedések – USA #2

A Sherman tank.

Az Egyesült Államok nem igazán tervezett szárazföldi hadviselést a harmincas években. Eleve két oldalról ott a Csendes és az Atlanti pocsolya, aztán 130 éve senki meg sem támadta rendesen, csak az óceánokon, ott meg a spanyolokat és a briteket is legyőzték a fregattjaikkal.

A harmincas évek közepén volt, hogy összesen 85 ezer dollárt fordítottak páncélozott járművekre, az pedig már akkor is nevetségesen kevésnek számított és Hitler már javában fegyverkezett.

1941 közepéig a lakosság sem támogatott semmilyen hadba lépést, a britekkel együttérzők talán 20%-nyian lehettek.

Mindeközben pont egy amerikai feltaláló állt elő egy zseniális felfüggesztéssel lánctalpasokhoz, amivel 30-40 km/h sebességet is el lehetett érni terepen. Sem a hadvezetést, sem a kormányzatot nem érdekelte, eladta hát a szovjeteknek és a németeknek. Nekik érdekes módon kellett.

De aztán ’41-ben három nappal Pearl Harbor után hadat üzentek a németeknek és elindult az expedíciós szárazföldi haderő felkészítése.

Ennek keretében kezdték el tömegesen előállítani a Sherman tankokat is.

Egészen vad ötletek is születtek, például kétéltűsítették partraszálláshoz. Az volt a nagy elképzelés, hogy egy ponyvát húznak a lövegtorony tetejéig, az esetleg befröccsenő vizet kiszivattyúzzák. Ez már nyugodt tóvizen is olyan jól sikerült, hogy élből 13 embert vesztettek tankokkal együtt. Aztán Normandia partjainál jött a meglepetés: a tenger hullámzik. Nem kicsit, nagyon. 2 méteres hullámokkal dacolva a tervezettnél jóval távolabbról, 3 km-ről elindítottak közel 30 ilyen kétéltűnek szánt páncélost, de kiderült, hogy erről viszont a víznek nem szóltak, egyetlen kivételével mind elsüllyedt.

Később partra szállító ladikokkal szállították hatosával, az valamivel eredményesebb volt, pár héttel korábban katasztrofálisan begyakorolták.

Legnagyobb haditechnikai tévedések – Elhallgatott igazságok #2 – Anglia

De a Sherman kálváriája nem ért véget. Kiderült, hogy páncélosnak egyáltalán nem alkalmas. A lövege elég nyamvadt volt, ami lövedéket kilőtt, az meg lepattant a legócskább Panzerről is. Ha véletlenül összefutott egy Tigrissel (címlapfotón balra, azért látszik így egymás mellett, mennyire lehetett esélyes a Sherman), az meg 3 km távolságról is lepuffantotta. Kinyílt, mint egy Spam konzerv. De a gyalogsági páncéltörőkkel se volt szerencséje. Olyan satnya volt a front páncélzata, hogy a végén már mindenféle barkács megoldással tuningolták, például 6 centi vastag acéllemez utólagos ráerősítésével próbálkoztak, hátha kicsit jobb lesz. Nem lett.

Később kapott egy nagyobb löveget, azzal ha nagyon-nagyon közelről sikerült rálőni egy Panzerre, kisebb kárt tudott benne tenni. De ki az az őrült, aki közel merészkedik mondjuk egy 88 mm-es ellenséges löveghez?

Ugye azt talán mondanom sem kell, hogy lassú is volt a németekhez képest, mert az ellenség időben megvette a megfelelő lánctalp felfüggesztést.