A férfinátha is lehet ártalmas

Viktória királynő rendszeresen levélben panaszolta el a gyermekeinek, hogy Albert herceg – a férje – folyton betegnek tetteti magát.

Ő meg nő létére kilenc gyerek megszülése után sem panaszkodik, igazán abbahagyhatná már a folytonos férfináthát.

Pedig az imádatig rajongott Albertért, aki egyenes ági unokatestvére is volt, de ez sem akadályozta meg, hogy némi érdekből ugyan de egybekeljenek.

Mindketten német származásúak voltak, ezért aztán otthon németül is beszéltek. Ezt annyira komolyan csinálták, hogy a gyerekeiknek életük végéig jól kivehető német akcentusa maradt, amire a családi összejöveteleken rendre rá is játszottak, aztán jókat kacagtak.

Albert herceget a nász megkötése után eleinte egyáltalán nem kedvelték az alattvalók, gúnyos versikék jelentek meg róla a sajtóban. Később aztán ő tett a legtöbbet azért, hogy a monarchia megmaradjon és a középosztály elfogadja őket, mint egy rendes, nem túlságosan fényűző családot. Ebben sokat segített az, hogy egy jellemes, konzervatív, talpig becsületes uralkodó vált belőle, valamint az is, hogy a 17 év alatt született kilenc gyermekükről rendszeresen tudósított a sajtó, a fotózás terjedésével rengeteg kép és emléktárgy készült, amikkel egész közel kerültek a hétköznapjaik és az ünnepeik az emberekhez.

Viktória nagyon szeretett vele huncutkodni, ezért aztán – mivel nem igazán ismerték a fogamzásgátlást – a szülés és terhesség végtelen ciklusába ragadva átadott neki uralkodói feladatokat is.

Albert pedig belevetette magát a munkába, rengeteget járt el otthonról különböző hivatalos eseményekre, szó szerint látástól vakulásig dolgozott.

Aludni viszont nem nagyon maradt ideje, mert ha tehette, kivette a részét a gyereknevelésből is. Viktória szerette a folyamatot, ahogy a gyerekek készültek, de magukat a gyerekeket nem. Szinte irtózott tőlük, egy éves korukig jóformán látni se akarta egyiket sem, torz, nagy testű, rövid lábú kis békáknak tartotta mindet, a szoptatásról végképp hallani sem akart.

Így esett, hogy mivel a nevelési alapelveik közé tartozott, hogy az engedetlen kölköknek nem árt egy kiadós verés, az öt lány és a négy fiú számtalanszor szó szerint menekültek előle a királyi rezidenciákon. Az orvosa attól tartott, hogy ha így folytatja, kijöhet rajta a Hannover-ház őrülete, III. György a felmenői közül öreg korára szó szerint megőrült, kényszerzubbonyba zárva csorgatta a nyálát két őrjöngés között.

Albert volt az egyetlen, aki le tudta valamennyire higgasztani, ő úgy tekintett félig-meddig Viktóriára, akár egy nagy, átnevelhető gyerekre, akivel ugyan viharos veszekedéseik is voltak, de az orvos arra is felhívta a figyelmét, hogy ilyenkor ha egyszerűen faképnél hagyja a királynőt, aztán ha pár perc múlva lecsillapodott, kedvesen közeledik, akkor a balhék hamar véget is érnek.

A rengeteg munkától viszont Albert egyre jobban kikészült, a kimerültség nem tett jót az egészségének, remegésig fajuló rohamok gyötörték, ezen felül még valószínűleg Crohn-szindrómában is szenvedhetett, amin a stressz egyáltalán nem segített.

Mert a munka mellett a gyerekekkel is volt stressz rendesen. A koronaherceget és a legidősebb öccsét 14 és 11 éves korukban dohányzáson kapták, abból lett komoly haddelhadd, szét lettek választva, a fiatalabb Alfréd egy távoli rezidenciára lett kiköltöztetve a nevelőjével. Aki szerint egy kezelhetetlen, ráadásul nem is túl okos gyerek, jobban érdekli a katonásdi, mint mondjuk a számtan vagy a történelem. Meg is találta a helyét a haditengerészetnél, de amikor diplomáciai feladatokat kapott a gyarmatokon, akkor ott kiderült, hogy mennyire dilettáns. Mindenre lőtt, amit vadászni lehetett, Ausztráliában oposszumtól kezdve a kenguruig lepuffantotta ami csak elé került. És mellette idősebb fivére nyomdokain járta a bordélyokat.

A későbbiekben is ők ketten voltak a legrosszabbak, a trónörökös Albert Edward azzal lepte meg a szüleit, hogy egy alkalommal Dublinban a tiszti haverjai szerveztek neki egy színésznőcskét, akit háromszor látogatott meg. Oda is lett a hercegi szüzesség.

Az apja teljesen kikelt. Levélben panaszolta el legidősebb lányuknak, a Berlinbe a porosz trónörököshöz kiházasított Vickynek, hogy a rosszullétek annyira gyötrik már, hogy két hete egyáltalán semmit nem aludt, csak fel-alá járkált a dolgozószobában. Nagyon aggódott azért, hogy ha az incidens kitudódik, akkor az olyan rossz fényt vethet a családra, amitől az egész életműve – a szerethető uralkodóházról alkotott kép – végleg összedől és ott helyben tönkremegy egy zsarolás vagy sajtó szivárogtatás után.

Elutazott Cambridge-be és a fiával egy hosszú sétát tettek, ahol látszólag tisztázták az uralkodói kötelességeket. Viszont a séta során elkapta őket egy eső és Albert herceg bőrig ázott. Eleve nem volt túl jó egészségi állapotban, erre még be is lázasodott, az izzadásos láz néhány hét alatt elvitte 1861 december közepén.

42 éves volt, hát ennyit a férfinátháról.

Viktória sosem tudott többé megbocsátani. Egyértelműnek látta, hogy a legidősebb fiú okozta a szeretett Albert halálát és hiába házasították ki rövidesen a dániai Alexandrához, egyáltalán nem hagyott fel a félredugással, gyakorlatilag aki szembe jött vele és hagyta magát, azzal el is ment. A tanúkat pedig egyszerűen lefizette a hallgatásukért.

Albert Edward koronaherceg apja halálának évében

De a történet itt nem ért még véget, tíz évre rá a koronaherceg is belázasodott. Napra pontosan apja halálának tizedik évfordulóján volt a legsúlyosabb az állapota, az izzadásos láztól félrebeszélt. Annyira tragikusra fordult a helyzet, hogy már szinte temették, tífuszt diagnosztizáltak nála. A család összegyűlt, hogy hát akkor egy herceggel kevesebb, de van másik.

Végül felépült, de amikor a láztól a kurváit kezdte el szólongatni és érthetetlen halandzsa nyelven ordibált, lent a földszinten a fiatalabb fivérei egymás hasát fogták a nevetéstől, annyira komikus volt a tragédia. Szegény dániai Alex már szült neki addigra három utódot, úgy hiányzott a kurvák emlegetése, hogy a királynő parancsára inkább kivezették a szobából, jobb a kellő védőtávolság ilyen esetekre.

A fiúk története nem alakult teljesen jól, a legfiatalabb Lipót vérzékenységben szenvedett, egy jachton rosszul lépett, megütötte a lábát és 30 évesen belső vérzés következtében egy görcsrohamban meghalt. A feleségének írt utolsó levelét már rendesen aláírni sem tudta.

Lipót

Alfréd később megörökölte nagyapja halálakor a Szász-Coburg-Gothai hercegséget az azzal együtt járó ranggal, ami azért nem tett jót neki, mert le kellett mondania a haditengerészet éléről és a tengerről, aztán egy nem igazán jelentős német hercegséget kellett vezetnie a gyűlöletes II. Vilmos alattvalójaként. Elhidegült a feleségétől, alkoholistaként 55 éves korában rákban hunyt el.

Alfréd

Egyedül a kis Arthur volt az anyja szeme fénye, ő az utolsó előtti fiúgyerekként a gyarmatbirodalomban kapott katonai és diplomáciai feladatokat, róla csak jó hírek érkeztek a királyi mamához. Egy alkalommal feljegyezte a naplójába, hogy Arthurt jobban szereti, mint a többi gyermekét összesen. 91 évet élt, a család leghosszabb életű fiúgyermeke volt, egyben kiváló jellemként ő hasonlított leginkább az apjára.

Arthur

Edward viszont minden léhasága ellenére, miután felépült a férfináthából, a nép kedvence lett. A misére, ahol először megjelent négy hónap elteltével, hatalmas tömeg és ováció várta.

Később kilenc évig uralkodott VII. Edward néven és talán ki lehet jelenteni, hogy a legnépszerűbb uralkodója volt a brit birodalomnak.

Szinte biztosan neki köszönhető, hogy egyáltalán fennmaradhatott az alkotmányos monarchia.

HOLDKOMP