A karantén és az izoláció
Fizika, politika, pornográfia. Ezek a témák is inspirálóak tudnak ám lenni a bezártságban.
John, Paul, George és Ringo 1966 júliusában három napra Japánba érkeztek egy koncertre, de mivel a halálos fenyegetések miatt elzárták őket a külvilágtól, kénytelenek voltak a Tokyo Hilton lakosztályában baxni a rezet magányukban.
Brian Epstein persze gondoskodott róluk és felvitettet nekik festéket és ecseteket és kiterített egy nagy vásznat az asztalra és egy lámpát tetettet a közepére. Mind a négyük kapott egy sarkot, ahol alkothatott.
Robert Whitaker fotográfus persze jelen lehetett és aztán később azt nyilatkozta, hogy sosem látta őket ennyire nyugodtnak és elégedettnek.
Ez lett az eredmény:
A kép amúgy 2012-ben 155 ezer uesdéért kelt el egy aukción, de ez részletkérdés, szóval folytatnám a sort most inkább Isaac Newtonnal.

Szóval ő éppen megszerezte a Trinity College hallgatójaként a Bachelor-t, de aztán az egyetem a közelgő pestisjárvány miatt beszüntette az oktatást 1665-ben. Így ő el is vonult haza Woolsthorpe-ba és ott az önkéntes karanténban neki is állt gondolkozni, megalkotta a differenciál- és az integrálszámítás alapjait, nomeg persze optikával és a gravitáció elméletével is foglalkozott.
Az perszehogy más kérdés, hogy miután visszatért az egyetemre, akkor szinte mindenki egy elviselhetetlen lonernak tartotta…
De most inkább hagynám a régmúltat és rátérnék egy kedvencemre.
Ő Frida Kahlo.
Hat évesen elkapta a gyermekbénulást, de miután elhagyhatta a kórházat, és annak ellenére, hogy az egyik lába rövidebb lett sportolt, persze, és szaladgált is mindaddig, amíg egyszer 1925 szeptemberében egy buszban ült, ami összeütközött egy villamossal. Egy kapaszkodó átfúrta a medencéjét, kifordult a válla, és a már régóta alig használható lába darabokra tört.
De ő nem adta fel, és bár circa harmincszor operálták meg, de ő ez alatt sem adta fel és egy évvel a baleset után született meg az első önarcképe aminek kapcsán híres és remek művész lett. Később ő nyilatkozta, hogy én vagyok a tárgy amit legjobban ismerek, így magamat festem, mert egyedül vagyok.
Nopersze Victort, a Hugót sem lehet most kihagyni.
Ő egy ideig nyilvános ügynek, dolognak aposztrofálta magát, de persze csak mindaddig, amíg Louis Napoleon Bonaparte 1852-ben be nem vezette újra a monarchiát és ki nem nevezte magát élethosszra uralkodónak. Persze most sem jut eszembe semmi aktuálpolitika, szóval az a másik Victor előbb Jersey szigetén telepedett le és aztán meg továbbtelepült. Guernsey lett az otthona, ahol meg is írta aztán a Nyomorultakat a nem annyira csak önként vállalt karanténban…
Foglalkozzunk egy másik francia izolálttal is, hiszen gondolom, hogy a kedves olvasók már izgatottak és várják a pornográf tartalmat is.
Marquis de Sade. Őt a kisebb kilengései miatt 1772-ben halálra ítélték, de csak 1777-ben bukkantak csak a nyomára, de aztán perszehogy a basztilljba (sic) került és ott írta meg a Szodoma százhúsz napját, amit később Pier Paolo Pasolini is megfilmesített.
Most már viszont rátérnék az oroszokra is az izoláció kapcsán, mert miért is ne?
Puskin a viszonylag is rövid élete alatt is többször volt karanténban. 1829-ben, amikor nem kicsit kiakadt azon, hogy a kiszemeltje kedves mamája ellenezte a házasságot, elvonult a Kaukázusba, ahol viszont éppen kitört a pestis. Az éppen akkor illetékes orosz generális javasolta is neki, hogy meneküljön, de Puskinunk inkább előtte azért felkeresett egy pestises lágert, de aztán Oroszországba hazatérvén közben Örményországban három napra karanténbe is vágták emiatt, de csak eljutott valahogy és így tbilisziben meg is kérhette az arája kezét.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij persze egy másik történet.
Ő 1849 december 24-én indult el Szibériába a közel 3000 kilométerre levő izolációba. Ott a lágerben nemigen volt ideje és lehetősége a négy év alatt, csak néhány jegyzetet sikerült írnia, ebből lett aztán a feljegyzések a holtak házából.
Vlagyimir Iljics Uljanov
Ő sem maradhat ki. Már kezdő forradalmárként egy illegális újságnál dolgozott, amikor 1895-ben letartóztatták. Más kérdés persze, hogy az akkoriban még szokásos (?) szokásoknak megfelelően a celláját be is rendezhette tanulószobának könyvtárral. De ez nyilván nem arra vezethető vissza, hogy az apját éppen nemesi rangra emelték. Aztán 1897-ben Szibériába is követhette a kedvese, Krupszkaja, aki kifejezetten örült a krasznojárszki remek éghajlatnak a Jenyiszej partján és emlékei szerint az időt főleg vadászattal, fürdéssel, horgászattal és sétálással töltötték az izolációban.
Végezetül róluk is essen pár szó:
Nelson Mandela
Azt inkább nem ragoznám, hogy mi és ki lett belőle aztán, viszont a témánk kapcsán most csak az a lényeg, hogy ő a szinte hihetetlen körülmények között a börtönben is tanult és a körülmények lazulása után börtöntársai figyelmét a távoktatás lehetőségére hívta fel és nem is kevés sikerrel.
Korábban még a rabtársai segítségével csempészte ki valahogy az írását, ami “Long Walk to Freedom” címmel jelent meg aztán.
Jack Johnson
Nos, ő egy bokszoló volt. 1908-ban elsőként lett afróamerikaiként (sic) nehézsúlyú világbajnok. Tekintettel az akkori körülményekre és arra, hogy fehér bőrű kihívói által gyakorlatilag verhetetlen volt, a faji elkülönítés akkor még létező aktualitásával talán némi összefüggésben el is ítélték 1914-ben Amerikában, mert fehér nőkkel is létesített “immorális célból” kapcsolatot.
Johnson Európába menekült, de aztán feladta magát 1920-ban és leülte a büntetését. A börtönben aztán az időt és arra használta, hogy kitalált egy szerszámot, mármint egy franciakulcsot, amellyel a különböző méretű csavarok és anyák összeilleszthetőek…