Bolondok napi Hammer time
1996-ban ezen a napon jelentett csődöt Mc Hammer.
Az ikonikus rapper mindent megtett azért, hogy egymillió dollárt csináljon. Ehhez mindössze annyira volt szükség, hogy elveszítse a korábban megkeresett több tízmilliót. Aztán a maradék egyet is.
A titok nyitja mindössze annyi, hogy rögtön az első sikeresebb albuma után vad költekezésbe kezdett, amire látszólag minden oka meg is volt, hiszen 1990-ben a Forbes listája szerint a tizenkilencedik legjobban kereső zenésszé katapultálta a Please Hammer, Don’t Hurt ‘Em, a tízmilliós eladott példányszám után 33 millió dolláros bevételt tippeltek az ezzel foglalkozó szaksajtóban.
Hogyan lehetett mégis elfüstölni ezt a nagy halom dellát?
Barátunk kezdetnek felduzzasztotta a stábját hetven főre háttérénekesekkel, táncosokkal és még persze akik hozzájuk csapódtak. Ez mondjuk a szakmai rész, végülis egye kukac, ha a fellépésekhez kellettek, ám legyen.
Az igazi pénztemető egy kellemes kis tizenkétholdas telken álló kulipintyó lett Kaliforniában; két medence, két szauna, aranyozott kapuk, itáliai márvány, saját színházterem, egy baseball- és egy teniszpálya tartoztak az ingatlanhoz és hát ha a szerénység is fontos, kellett még egy lovarda is. A tizenkilenc lova közül, Táncparkett (Dance Floor) egy előkelő harmadik helyezést ért el a Kentucky Derby-n.
Azt gondolnánk, hogy itt talán-talán érdemes lett volna megállni, de nem, kellett még egy privát repcsi, helikopter (kettő) és természetesen egy Lamborghini is.
A gondok akkor kezdődtek, amikor nem jöttek be a számítások és a Too Legit to Quit album négymilliós darabszáma után a ’94-es The Funky Headhunter 1,5 millió példánnyal beleállította a földbe az egész kuplerájt 13,6 milliós felhalmozott adóssággal, amit természetesen nem fedezett az egyre apadó vagyon.
Április egyik méltán elfeledett bolondja tiszteletére legyen tehát Hammer time!
Enjoy.
