A meztelen törpe

Így nézett ki a posztkép, miután restaurátorok kezelésbe vették;

A kép alkotója egyik kedvenc festőm, Agnolo Bronzino (Firenze, 16. század), a képen látható jóember pedig Nano Morgante, azaz Törpe Morgante, becsületes nevén Braccio di Bartolo, aki a Mediciek udvarában élt, és ott kábé az udvari bolond munkakörét töltötte be.

Ez a foglalkozás nem volt éppen valami nagyon tiszteletreméltó. Annak idején minden valamirevaló nemesi udvar rendelkezett saját törpével, és ezt a sajátot szó szerint kell érteni. Különlegességként tartották őket, mint valami ritka ékszert, és nemegyszer értékes ajándéknak számítottak. Kicsit magasabb szinten álltak ugyan, mint az udvari állatok, de kábé ez minden.

Nano Morgante azonban mégis első lehetett az egyenlők közt, mivel Cosimo de Medici, a gazdája, földet adományozott neki, és a jogot, hogy megházasodhasson. Nano Morgante élhetett is ezzel a jogával, mert utódai születtek.

Nemcsak az a furcsa, hogy egyszerre számított birtoktárgynak, és emellett személynek, hanem az is, hogy a kor művészei valamilyen okból kifolyólag előszeretettel örökítették meg.

Valerio Cigoli: A kis Bacchus kútja

Itt csigán lovagol

Ezek után még meglepőbb, hogy Bronzino, aki a dupla portrét festette róla, olyan tevékenység közben örökítette meg, ami elsősorban a nemesség kiváltsága volt; vadászat közben. A kép kétoldalú és gyakorlatilag körüljárható; az első, a szembeni kép a vadászat kezdete, a hátsó kép pedig a vadászat vége.

Hogy miért született ez a különös, kétoldalú festmény, arra az egyik lehetséges magyarázat, hogy ebben az időben versengés folyt a művészeti ágak között, melyik előrébbvaló a többinél. Bronzino maga, mint festő, a festészetre tette a voksát, és ezzel a képpel óhajtotta bebizonyítani, hogy a festészet képes egy olyan dologra, amire a szobrászat nem; az idő múlásának ábrázolására.

A későbbi korok valamiért úgy gondolták, hogy ez így azért mégsem lesz az igazi, és átkenték az alkotást. A vadászó törpéből szőlőfürtös puttó lett. Szerencsére a restaurátorok helyrehozták a remekművet, így most már megcsodálhatjuk azt a pont akkor, pont arra szállongó, minden valószínűség szerint nyárfapohókot, amely a szemérem jegyében arra kószálva elfedi Nano Morgante nudliját.

Szeméremfedő nyárfapohók

Valódi reneszánsz báj