A Nagy Budipapír Svindli

Amerikában pánik tört ki, amikor az első járványos halálesetek után különböző korlátozások bevezetését hirdették ki. És a népek – ahogy kell – nekiálltak készleteket felhalmozni.

Az ember azt gondolná a rengeteg prepper műsor megtekintése után, hogy egy zombiapokalipszis megfelelő felkészültséget kíván és a túlélés alapvető elemei az erődként védető hajlék, a tartós élelmiszer, egy megbízható vízforrás, kellő mennyiségű fegyver és muníció, továbbá mivel a pénzügyi rendszer is menthetetlenül összeomlik, cserealapnak alkoholos italok, kávé és csokoládé.

Ehhez képest, az őrjöngő tömeg első körben a helyi közértek (groceries) kifosztásakor a célkeresztbe nem mást vett, mint a budipapírt. Aminek lássuk be, semmi értelme, hiszen ha nincs mit enni, akkor kiszarni se sok mindent lehet.

Megkérdeztek humán etológusokat és klinikai pszichiátereket, hogy mégis mi az ördög állhat a háttérben, hogy a népek az elemi létfenntartási célú javak raktározása helyett egy civilizációs melléktermékből táraznak be végtelen mennyiséget? Hiszen az ismert civilizációk 10-12 ezer éves történetéből jóformán csak az utóbbi százban volt ilyesmi a háztartásokban, az ősi időkben B.E. (budipapír előtt) pedig nem, legfeljebb egy botra kötözött spongya szolgált a célra. Ráadásul otthon akár a seggmosás feltételei is adottak. Még a Johns Hopkins intézet sokat látott szakértői is csak tippelgettek hümmögve és egymás fejét vakargatva. Végül két meghatározónak látszó okot találtak, az egyik a helyi és szövetségi kormányzatok részéről hiányos információszolgáltatás, a másik pedig a csordaszellem hiánypszichológiája, nevezetesen mindenki azt veszi, amit a többiek, hátha elfogy és akkor nem lesz.

A Core77 portál szinte azonnal reagált az eseményekre és összegyűjtötte azokat a növényeket, amikkel elhúzódó ínséges idők esetén a legtermészetesebb módon elégíthetők ki a seggtörlési igények. A kiválasztott levelekkel szembeni elvárásrendszerük magáért beszél:

  • Large (gotta keep those hands clean)
  • Tough (won’t tear)
  • Preferably with some fuzz on them (makes for a better wiping experience)

Azaz legyen kellően nagy, hogy a kezecskék tisztán maradhassanak, legyen tartós, hogy el ne szakadjék, és ami mindennél fontosabb: a felületi minősége biztosítsa a megfelelő törlési élményt.

Nem vagyunk jártasak az amerikai botanikai blikkfangos szaknyelvben, ezért csak kurta-furcsa tükörfordításban tesszük közzé a kiválasztottakat:

Nagy levelű őszirózsa (Big Leaf Aster)

Nagy levelű magnólia (Big Leaf Magnolia)

Nagy levelű juhar (Big Leaf Maple) – ez egyúttal fricska Kanadának

Kukorica liliom (Corn Lily)

Molyhos ökörfarkkóró (Mullein)

Gyapjas juhfül (Wooly Lamb’s Ear)

Utóbbi kettő kétségkívül a finom kis bolyhaival valóban kényeztetheti az ápolt ánuszrózsákat.

Tehát akármilyen összeesküvés áll is a budipapírok eltűnésének hátterében, ha szólít a természet, a választ is a természet adhatja meg.

De csak hogy mélyebb betekintést nyerjünk a néplélekbe, érdemes azt is megnézni, hogy mit NEM vásároltak meg, még akkor sem, ha már a kongó üzletek üres polcai között kellett lógó orral toligálni az üres kosarakat.

Csokis hummusz (fűszeres csicseriborsó paszta) – rémálmaink Mese sajtját idézheti az ízvilága, a holdkomp gasztroenterológiai kívánatossági skáláján 1/5

Organikus rizs (ugyanolyan mint a sima rizsa csak ökotudatosan sokkal drágább) – a skálánkon 2/5

Növényi alapú “hús”, ebből egyből két fotót is kaptok, Michiganben és Coloradóban is egyformán közútálat övezi – a HK gasztroskálán is 1/5

Vörös vesebab konzerv

Láthatóan a hüvelyesek is hiányoznak a polcokról, csak a kidney bab árválkodik magányosan, amit valahol meg is lehet érteni, mert a pinto bab vagy akár a fehérbab is messze lekörözi, még talán fingatási hatásfokban is – a skálánkon 3/5

Közben a USA Today beszámolt arról is, hogy az első rohamok után kezdenek észhez térni a lumberjackek és a sorban állás már a fegyver és muníció üzletek előtt folytatódik.

Right now, local stores have light supplies of toilet paper, water and things like that. But if they don’t restock as fast as people want, my main concern is somebody coming up to me as I walk out of Target and trying to take what I purchased.

A megszólaltatott hatvankét éves Greg Reynolds úgy látja, hogy indokolt volt a maximális vásárolható mennyiséget betáraznia, a 250 egységnyi lőszer talán kisegítheti az olyan kínos szituációkban, amikor a szűkös budipapír és palackozott víz készletekkel rendelkező, és nem az elvárt mértékben újra feltöltött közértekben valaki váratlanul megpróbálná elragadni a nagy nehezen összevásárolt zsákmányát.

De kanyarodjunk át a hazai helyzetre, a jelen poszt megírását megelőző napon volt szerencsém meglátogatni s lakossági fogyasztás mekkáját, ahol egy Bermuda-háromszögben található meg az Auchan, az Aldi és a Lidl, hogy a konzumálódásban bárki órákra eltűnhessen, érdemi magyarázat nélkül hagyva az elszámolhatatlan időkiesést.

Rövid helyzetelemzés után arra a következtetésre jutottam, hogy az emberek a világon mindenhol ugyanolyan hülyék. Az egy dolog, hogy az olcsó rizs sok helyen eltűnt a polcokról, a konzerves részlegen egy leejtett ötforintos csendülése percekig visszhangzik és a húsos pultokban a vezető termék a fehércsont, de tényleg hiány van budipapírból is. Az Aldiban pölö egyáltalán nem volt kapható.

Mit tesz ilyenkor az igazán felkészült? Megcélozza az Asia Centert, ahol mindig minden van. Pontosabban minden IS. És természetesen soha nem okoz csalódást a választék.

Sőtmitöbb ezúttal inkább fejtörést okozott, nem is keveset. Ugyanis aki megszokásból vásárolja a kedvenc seggtörlőjét, olyasmikre figyel, hogy hány rétegű és hány guriga van a csomagolásban. Továbbá lehetőleg kerüli a szezonálisan illatosított – de leginkább az összes illatosított – klotyópapírt. Mert azért lássuk be, a szilvás fahéjas karácsonyi extremitások mellett a hétköznapi levendulás és barackos ízvilág is kissé túlzás, hiszen az excrementumnak teljesen mindegy, hogy mivel zubog le a fajansz örvényében.

Tehát górcső alá véve a kínálatot egyik ámulatból a másikba eshetünk, ugyanis a megszokott 2-4-8-10-16 tekercsszám mellett meglepő módon előkerülnek a 9-24-48(+4) kiszerelések és az árakra is rácsodálkozhatunk, hogy mégis hogy a répába jön ki a matek, a több guriga hogyan lesz árban kevesebb?

Az ördög – szokás szerint – a részletekben rejtezik, hiszen alaposan elolvasva a szerződés apróbetűs részét, hamar rájöhetünk, hogy lapszámban nem teljesen ugyanazt kapjuk. Aki hagyományos gurigákon szocializálódott, nagyjából 150 lapra számítana egy tekercsen, azonban nagyobbat nem is tévedhetne, ugyanis a sok gurigás kiszerelések rendre csalnak a lapszámmal. 140 lapra még csak legyinthetünk is, hogy ugyan már, ennyi tényleg nem oszt, nem szoroz. A szemöldökök akkor vonódhatnak fel, amikor további csökkenő trendvonal társul a gurigaszám emelkedéséhez és elérkezünk az írd és mondd kicci 84 lapos (pluszminusz 5) kiszerelésekhez kilences pakkban óccóé’.

Kinek állhat mindez érdekében?!?!?

Még mielőtt migrénes görcsök árasztanák el az agytekervényeinket a sok számmisztikától, még véletlenül se kezdjünk neki a számolgatásnak, számológépet pedig lehetőleg végképp ne használjunk, mert végtelenül idétlenül néz ki, amikor valaki matekleckének tekinti az egy lapra jutó forrásköltség feladványt (tudom, mert kipróbáltam).

A verdikt: ki kell választani a legtöbb, azaz kétszáz lapot tartalmazó gurigákból a tizenhatos Mega kiszerelést és aztán otthon már csak önfeledten belemerülni a helyes, sárgán bolyhos kiskacsák tollait idéző, pamut finomságú törlés élményvilágába.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!