A nagy Sátán halott!!!!!!!6!66
Sirás hangzik fel, csukló, szakgatott.
De kétségb’esve túlzokogja mindet:
»Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!«
Ismeritek azt az érzést, amikor nem elégedtek meg azzal, hogy meghallgattok élőben egy zenekart, ott helyben meg is veszitek tőlük a menő bandapólót, utána csomószor hallgatjátok a zenéjüket a netről, de még ez sem elég, mert végül megveszitek az albumaikat digitálisan, hogy ezzel is támogassátok a tehetséges magyar underground metált? Nos hát, egészen a múlt hétig én sem ismertem ezt az érzést, és eszembe se jutott volna, hogy valaha fizetni fogok a zenéért. De mit tehetne az ember, hogyha túl sok pénze van, és egyszerűen ott van két kurva jó magyar album, aminek egyszerűen ott a helye az iTunes mappámban? Trükkös dolog ez a digitális zenevásárlás, mert semmi kézzelfoghatót nem kapsz a pénzedért, még egy fényképes CD-t sem (egyébként is, ki hallgat még CD-t?). Egy bakelit mondjuk kurva jó lenne, és gecire menő is, de azt a banda nem árul, és nem is biztos, hogy megérné nekik, mert hát kicsi erre a magyar piac. CD-t azt árulnak viszont, de kényelmesebb ez így.
Az Apey & The Pea a jelenlegi underground magyar metál csúcsa. Sőt, nem lövünk nagyot mellé, ha azt mondjuk, hogy az egész jelenlegi magyar metál csúcsa ők – számomra legalábbis ez így van. És ha a magyar metálról beszélünk, akkor jóindulatúan tekintsünk el a márhívós Ossiantól és követőitől. Az Ossian híres debreceni részeg koncertjét mégsem értelmetlen és öncélú dolog felemlegetni ebben a cikkben, mert az Apey & The Pea egyik tagja (azt hiszem, hogy Makai László) saját bevallása szerint ott volt azon a történelmi koncerten, amikor Paksi Endre annyira részeg volt, hogy a zenekar egy óra szenvedés után levonult a színpadról.
Az Apey & The Pea nem vét hasonló hibákat, ők minden koncerten 130%-ot adnak (erről személyesen is meggyőződhettem), az elmúlt tíz év során tényleg egyenként szedték össze a rajongókat, mindenkivel kedvesek, rengeteget gyakorolnak, így a végeredmény mindig kurva jó zene lesz. A power trio vezetője Áron “Apey” András (ejtsd: ‘api’), aki szólóban is aktív, így amikor nem sátános metált játszik, akusztikus dalokat énekel szólóban. Az elmúlt tíz év során egy EP-t és három nagylemezt hoztak össze. A banda igazán akkor lódult meg, amikor Apey hazatért Angliából, ahol már elkezdte írni az első nagylemez dalait. A banda tagjai korábban számos zenekarban megfordultak, de a zenekar közvetlen előzménye egy tribute band volt, ahol a Pantera dalait játszották. A Pantera és a Black Sabbath mellett számos más hatás érezhető a dalaikban, rengeteg műfaj keveredik a zenéikben: doom, sludge, stoner, thrash (a legújabb HEX albumon), és még ki tudja mi? A banda tavaly már ment egy nagy kört a médiában, amikor a kecskeméti fellépésüket le akarták tiltani, mondván, hogy egy ilyen sátánista bandát nem engedhetnek zenélni. Persze ez is visszafelé sült el, mert hatalmas reklámot csinált Apey-éknak, többek között én is így jutottam el a zenéjükhöz, de azóta is stabilan hallgatom őket.
Szövegeikre jellemzőek a sötét témák, sátánista szimbólumok és motívumok, ahogy ez a metálban már a Venom óta megszokott, sőt, az egyik pólójukon éppen a Venom Welcom to hell albumának borítóján álló baphomet egyik variációja köszön vissza, ami egyébként a sátánisták egyik unalomig ismételt szimbóluma, a fordított kereszt és a sima, kecskementes pentagram mellett. Még a LaVey-féle “nem sátánimádó sátánisták” (akiket Varg Vikernes már húsz éve megvetett) is használják. De nemcsak a sötét, misztikus témák hullámzanak a szövegeikben, hanem a különböző drogok, füvek és egyéb kábszik, nem véletlen a stoner metal-hatás.
Smoke outside
I can only think of I can’t find no believer,
I’m waiting time like I’ve never seen one,
It’s passed 6 and I have deamons.
I’ll wait outside at the door,
I only think of, I can’t find no believer.
A The Late Great Satan szövege elég talányos, a cím sugallata szerint a dal a Sátán haláláról fog szólni, ám az első sorok alapján éppúgy lehet egy sötét, beszívott vízió leírása is. Meghal a Sátán? Nem hal meg? Az egész csak egy látomás? Egy isten csak akkor tűnik el a világból, ha már nem hisznek benne.
Aki kíváncsi az Apey & The Pea zenéjére, hallgassa meg a Potheadet is, ez egy kicsit vidámabb szám, amit – meglepetés – a füvezésről írtak. Aki többet szeretne megtudni a banda történetéről, annak ajánlom ezt az interjút, nagyon sok érdekesség derül ki belőle.
Aki pedig aludni vágyik, az hallgassa meg lefekvés előtt Apey egyik szép szóló dalát, már csak azért is, mert őrületesen erős a kontraszt a durva sátános zúzáshoz képest.
Aludjatok jól! Legközelebb majd Apeyék újabb albumáról is hozok dalokat.