A rejtett motetta

Onnan indul a dolog, hogy ilyen hülye kövek vannak mindenhol.

Mármint a Rosslyn kápolna mennyezetén. Ezt a kis 15. századi  skót templomot a Da Vinci-kódból ismerhetjük.

Egy darabig a rosseb se törődött vele, hogy na mégis, mi. Szimbolika, istenem. Valaki nagyon ráért, oszt ilyen hülye csehszlovák sütinyomó formátumokat faragott a kövekbe.

Ja, meg mellékelt valami angyalt, amint éppen egy monstre Kitekatot szorongat, e.

215 kocka, 13 különféle mintával, amelyeket chladny avagy cymatic figures névvel illetnek. Ezek a formák akkor keletkeznek, ha fémlapra sót hintünk, és a lapot egy bizonyos frekvencián kezdjük rezegtetni. A kialakult formák a frekvenciamagasságtól függően változnak.

Egy éles szemű, chladnikban jártas jóembernek (Stuart Mitchell) szemet is szúrt a dolog, és vizsgálódni kezdett.

Hogy melyik hang micsoda, abban nagy segítségre volt a Kitekat-tartó angyal is, aki az ujjacskáival pontosan megmutatja a feje fölött lévő három kocka, három chladni pozicióját a hangskálán.

Ami nagyon érdekessé teszi a sztorit, az nemcsak az, hogy a kápolnát a templomos lovagokkal kötik össze, hanem az, hogy 1446-ben épült, a chladnikról pedig mindössze a tizennyolcadik század óta van tudomásunk.

A chladnikat egészen az ókori Egyiptomig tudjuk visszavezetni, némi átkötéssel Kínáig. A templomosok a maguk rendjét es tudományaikat egészen Ízisz és Oziriszig vezették vissza. William Sinclair, a kápolna építtetője, és Sir Gilbert Hay, a kivitelező, az ősi templomos tudással rejtették el a motettát a kápolna köveiben.

Figyeled a nevét? SINCLAIR. Igen, a St. Clair családból származott, amely egyes feltevések szerint a Szent Grál őrizője. Egy félreolvasás/félrehallás alapján a Sang raal (királyi vér) san graallá (szent grál) torzult volna. Esküszöm, rosszabb, mint Blue szóviccei.

Ha nagyon szeretnétek, lesz majd a Rosslyn kápolnáról poszt esetleg, közkívánatra, mert nagyon szép es érdekes téma. Most elégedjünkmeg annyival, hogy egy szorgalmas tudóscsapat megfejtette a kockákat, életre hozta a kőbezárt zenét, amelyet így, csaknem hatszáz év után, újra élvezhetünk.

A megfejtés:

És maga a mű: