Amszterdami első benyomás
Valahol ott veszítettem el a fonalat – sajnos legfőképp a munka miatt, hogy leszálltam a géppel. Amszterdamban a belvárosban volt a szállásunk, ami elsőrangú bázis arra, hogy az ember végigjárja a legfőbb nevezetességeket – a csatornákat, a kurvákat és a coffee shopokat. Az első látásra kedélyes kerékpárnirvánának tűnő kis hétszázezres városka a forgalomba kiszakadva egyértelmű biciklisterrorrá alakul. Csak ott tartózkodásom alatt kétszer löktek fel helyieket bringások, de erről talán egy picit később.
Klasszikus körutas-sugárutas berendezkedésű város, aminek a belső gyűrűje a leginkább érdekes. Ezen belül található a régi belváros és a mostani piroslámpás negyed, valamint a megszámlálhatatlan mennyiségű és szépségű csatorna. Az északi részt a délitől az Amsztel választja le, aminek tengeröböl jellegű méretei önmagában lenyűgözőek. A központi pályaudvar (ami átlagos esetben a reptérről érkező vonatok helyszíne is) egy ember építette szigeten van a folyóban és onnan a híres amszterdami nagy kávéház (coffee house, nem coffee shop) mellett vezet az út.
Innen képeslap jellegű utcákon lehet barangolni és költeni a pénzt a nagy semmire. Velencétől abban különbözik, hogy nincs tele olasszal és nem kurva büdös, mert nem a saját szarukban hajókáznak, illetve nem rohad mindenhol a vakolat, hanem rendesen karban van tartva. Ugyanúgy bemennek elbaszott nagy hajók, gyakorlatilag majdnem a belvárosba, de ettől az egyébként rendesen düledező épületek jellemzően nem hullanak darabjaira, ami szintén pozitív.
A holland konyha legendás – hihetetlen változatos kínai kajáldák, mexikói bárok, argentín sztékházak és hamburgerezdék sorakoznak egymás után, amik egyébként a lehetőségeikhez képest nem brutálisan lehúzósak. Nyilván nem épp olcsók, de az átlag nagyvárosi viszonyokhoz (pl. Londonhoz) képest kimondottan olcsónak számítanak. Az öt-hat eurós sörárakon nem szabad meglepődni, majdnem teljesen átlagosnak mondhatók. Ezek jellemzően a helyek bérleti díjai miatt alakulnak így, az alkoholmentes italok is 2-3 euróba kerülnek. Megjegyezném, a Heineken majdnem pontosan ugyanannyiba kerül, mint a szomszédból származó Duvel, ami mondjuk leegyszerűsíti a döntést – ezek a sörök itthon, boltban is ezer forint körül mozognak, kocsmákban meg gyakran a kétezret nyaldossák. Helyi gyöngyszem a Brouwerij’TIJ, ami hibátlan double és triple söröket gyárt. Van olyan jó, mint a belga, érdemes rámenni. Ritkább, de egészen fantasztikus sörfőzde a Brouwerij De Molen, amitől konkrétan el lehet ájulni, de erről majd részletesen szintén később.
Amire mindenki kíváncsi, az a piroslámpás negyed. Persze ennek a kis húspiacnak is nagyobb a füstje, mint a lángja: aki valami csodát vár, vagy tűzijátékot, az csalódni fog. A lányok (és fiúk) nagyon szorgalmasan árulják a kis testüket a kirakatok mögött, felfűzve egy csatorna menti utca két partjára (vagy két csatorna menti utca egy-egy oldalára, vagy nemtom). Nem egy családi program, bár a lányok magukhoz képest szolídan vannak felöltözve. Jellemzően nincs csöcsvillantás, se semmi extrém. De azért ne erre mászkáljunk a gyerekkel. Az egész amúgy inkább túristaattrakció, mint bármi más.
Amire persze baromi kíváncsi voltam, azok a coffee shopok. Egy közepesen lefingottba mentünk be a piroslámpás negyedben, ahol alaposan körbenéztünk. A szint a talponálló kocsmák nívójáról indul, ahol a betépett pultos arc osztogatja a dobozos kólát a nagyérdeműnek (nincs alkoholos ital) és egy ablakból porciózzák bőkezűen a haskát és a marihuánát a kevésbé betépett arcok. Benn aztán lezüllött és kevésbé lezüllött fogyasztók tekergetik, tömik, hevítik, égetik, párologtatják a motyót. Nagyon sokféle füvet árulnak, készséggel segítenek abban, hogy melyik milyen fajta, körülbelül milyen hatás várható és milyen az adagolása. Kezdőknek előre betekert cigarettákat is árulnak. Ezekkel általában nem az a baj, hogy túl gyengék, hanem hogy európai tüdőnek elképesztően erősek.
Persze a város varázsát szuvenírek szintjén teljesen tönkretette a globalizáció. Halmozottan igaz rá, hogy baromság mindenféle szart összevásárolni, mert mindent meg lehet kapni itthon is. Eredeti tulipánhagymák, eredeti Old Amsterdam sajt és eredeti kínai fröccsöntött bizbaszok állnak halomszámra minden üzletben, ahova egyszerűen nem érdemes bemenni pénzt elbaszni. Persze mindenki bemegy, ahogy én is bementem és mindenki vesz valami csecsebecsét, ahogy én is vettem.
Igazából az első benyomás fontos, de második nap durvább volt a benyomás. Azt is el fogom mesélni.
