Arab vagy perzsa?

Kurvára nem mindegy, az egyikből van macska meg fasza szőnyeg is.

A perzsák azon iráni népek közé tartoznak, akik anyanyelvként a perzsa nyelvet beszélik. Ők a mai Irán lakosságának nagyjából kétharmadát teszik ki. Tudjátok mi az, amire egy perzsa valami kibaszottul kibukik?

Ha learabozzák.

Irán az árja szó többes számát jelenti és amikor Hitler a felsőrendű fajról hallucinált, akkor az árjákat tekintette az anyanépnek. Az árja egyébként az indoiráni népeket jelenti és közös tulajdonságuk, hogy a fasorban sem lennénk nélkülük, mert valami elképesztően erőteljes kultúraformáló hatásuk volt az európai népekre. Arról nem, vagy csak részben tehetnek, hogy a mostani vezetőjük egy nagyon furcsa fasz és hogy rettentő sokszor ugrottak bele rettentően szar dolgokba különböző oldalakon.

A perzsákat, árjákat és úgy általában az irániakat 1935 előtt ténylegesen Perzsáknak hívták. Az államot és az embereket is. Antropológiai szempontból középmagas termetűek és többé kevésbé sötét bőrszín jellemző rájuk, de korántsem annyira, mint az araboknál. Ha jellemezni lehetne őket, az irániak jellemzően inkább sötét hajú, barna vagy fekete szemű kaukázusiakra emlékeztetnek és a kurdokkal való keveredésük miatt előfordul a magas termetű, olykor kék szemű és szőke hajú fárszi is.

A persza, persza, párszi és fárszi szó egyébként a “parsa” szóból származik, ami lovast jelent.

A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, jelen pillanatban mintegy 70 milliónyian beszélik. Rengeteg arab szó is keveredett a nyelvükbe a hetedik századi arab hódítás során, de jellemzően megőrizte sajátosságait.

A perzsa lovas nép volt, akárcsak a rokonaik, a médek, csak azoktól délebbre laktak: nem a mai Teherán környékén, hanem a Perzsa-öböl keleti partjai felett emelkedő hegyekben, fennsíkokon. Az Iránt és India északi részét benépesítő indoiráni törzsek, amelyek magukat árjáknak nevezték, a Kr. e. 2. évezred közepén különültek el egymástól három nagy csoportra. Az indiai árják a Pandzsáb síkságán át behatoltak az indiai szubkontinensre; a médek az iráni fennsík északkeleti részén, a perzsák pedig a fennsík délnyugati lejtőin telepedtek le.

A Perzsa Birodalom bukása után (Kr. e. 333) a Kaszpi-tenger mellett élő pártusok hatalma érvényesült a mai Irán területén, felváltva Nagy Sándor utódait, a Szeleukidákat.

Az arab-perzsa tévedés legfontosabb oka, hogy részben az arab hódítások révén a kulturálisan is meghatározó zoroasztriánus vallásukat felváltotta a síita berendezkedésű iszlám, ami nem tett jót az etnikai unikumnak számító identitásuknak.

Nem csak Persepolist hagyták ránk, de az olasz, a macedón, a görög, sőt még az orosz kulturára is hatalmas befolyással voltak, nem beszélve arról, hogy ők háziasították a kecskét, találták fel a téglát. Sőt, a University of Pennsylvania szerint a Hajji Firuz Tepe ásatáson talált leletek alapján időszámításunk szerint ötezerben ők csinálták az első bort.

Feltalálták emellett a gitár és a backgammon ősét és az első bankrendszert. Meg a sakkot. Meg a szélmalmokat. Meg nemesítették a barackot, meg a csirkét, meg a spenótot. Meg a tulipánt.

Meg az első közkórházat. Meg a jégkrémet.

Szóval mit adtak nekünk a perzsák!?!