Egy másik Speedmaster, amibe szerelmes vagyok

Pár poszttal ezelőtt áradoztam egy Speedmasterről, nos itt egy másik, csak ez horgászbot.

A Shimano Speedmaster széria az egyik kedvencem. Magas modulusu karbont használnak a készítéséhez, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy terhelés alatt nagyon könnyen meghajlik, de legalább ugyanolyan kibaszott gyorsan visszaáll nyugalmi állapotába.

Ezt hívjuk a horgászatban “gyors” botoknak.

Nem követem a legújabb trendeket, de amikor félbehagytam a masszív pecabot-harácsolást három évvel ezelőtt, akkor pont az volt a divat, hogy még az anyám is olyan gyors volt, hogy a felhasználhatóság rovására lehetett bármilyen halat kifogni vele.

Ugyanis ez a tulajdonság baromi jó a csali bedobásánál, de állati kellemetlen, amikor a halat kifelé vezetgetjük (nem húzzuk), azaz fárasztjuk. Ugyanis minél gyorsabb egy bot, annál durvább erőhatást gyakorol a hal szájára fárasztáskor, ezért nő a horogról való leakadás, de méginkább a hal szájának sérülésének veszélye.

A gyors botok régebben a ragadozóhalas horgászatnál voltak divatosak. Hogy miért? Mert ha erőből odabaszol egy csukának, nagyjából meg sem érzi azzal a pofával, amivel szabadidejében más csukákat meg naphalakat szed darabokra, olyan csontos. De egy ponty vagy egy dévérkeszeg esetében ez nincs így, a ragadozókhoz képest viszonylag puha felépítésű fejük nem nagyon szereti, ha rángatják. Erre a gyors botok ellentétei, a “lágy” botok valók.

Na, a speedmaster is ragadozós botként kezdte, a gyorsaságát a szerintem full kamu nevű “Biofiber” anyagtól kapja, ami elvileg a fenti működést hivatott tompítani oly módon, hogy bár a bot hasonlóan gyorsan kileng, mint a társai, de amikor a nyugalmi állapot felé tér vissza, sokkal kisebbet “ránt”, a gyors nyugalmi állapotba történő visszatérését nem kíséri rántás, ezáltal csökken a hal szájának veszéje.

Ezért is kitalálták, hogy beépítik a mindmáig kedvenc Speedmasterembe, a Speedmaster Pickerbe.

• Hossz: 2,4-2,7 m
• Kialakítás: 3+3 spicctag + 1 db toldó
• Szállítási hossz: 112 cm (3 részes)
• Dobósúly / karakterisztika: max. 40 g / közel parabola akció
• Gyűrűk száma: 12 vagy 13 db FUJI
• Nyélkialakítás: parafa és neoprén
• Súly: 157 g
• Anyaga: XT100 carbon + Biofibre

A horgászbotgyártás nagyjából hasonlóan üzemel, mint az óragyártás, itt a bot lelke a blank, amit nagy gyárak készítenek karbonból, minden cicoma beszállítóktól jön. Ezek közül az egyik legjobb és leghíresebb a Fuji, akik olyan patent orsótartókat és gyűrűket csinálnak, hogy széles e világon nincs elterjedtebb náluk. Tartósak és gyakorlatilag surlódásmentesek, könnyű súlyuk ellenére.

Az ember felteszi a kérdést: mi a büdös lófaszt számít, hogy mekkora egy boton a gyűrű súlya?

Hát azt drága barátaim, hogy ugyan tényleg teljesen mindegy, hogy 157g egy bot, vagy 187g, de az nem mindegy, hogy az a súly pontosan hol helyezkedik el. Ha a bot végefelé, akkor a hőn áhított “gyorsaság” elvész: minél nagyobb a tömeg a bot végén, annál tovább leng a bot vége, ezzel csökkentve a dobástávolságot és halfogáskor az élményt. Ez különösen műhalas horgászásnál fontos, ahol nagyon sokat dobálunk, de művészi figyelmesség egy ilyen műfajnál, mint a picker.

Mert mi a lófasz is a picker?

A picker egy rettentően univerzális műfaj, már ami a békés halakra történő horgászást illeti. A bothoz “toldott” rezgőspicc finom mozgásaiból lehet következtetni a víz alatti történésekre, a bot spiccén látni a kapást, azaz azt a pillanatot, amikor a hal a csalit felszippantotta és elindult vele. A picker alkalmas gyakorlatilag bármilyen békéshalra, amíg annak a súlya nagyjából öt kilogramm alatt van. Afelett is természetesen gond nélkül meg lehet fogni, de ehhez egyrészt ügyesség kell, másrészt indokolatlanul kifárasztjuk vele a nagy testű állatot, ezért nem feltétlenül teljesen etikus.

Ragadozó halakra nem alkalmas. Azért nem, mert a bot túlságosan lágy, túlságosan kevés “gerince” van ahhoz, hogy a horgot bele lehessen rántani a ragadozóhalak csontos pofájába. Egy átlagos ragadozó kiröhögi a pickert, kiköpi a horgot és röhögve lelécel.

Viszont minden másra teljesen szuperjó. A Speedmaster azért is szenzációs, mert a szállítási hossza 115cm, ezért gyakorlatilag mindig a csomagtartómban van, hátha horgászhatnékom van valamerre. Mellé bedobok egy doboz csemegekukoricát meg műcsontit és gyakorlatilag bármikor bulikázhatok a vízparton, ha úri kedvem úgy tartja. A 240cm-ről 270cm-re toldásnak őszinténszólva csak a kezdeti időszakban örültem, igazából az égegyadta világon semmi jelentősége nincsen. Egyetlen használati esetét abban látom, hogy ha az ember két horgászbottal akar egyszerre horgászni és a másik is 270cm-es, akkor a toldót kivéve könnyebb a zsinórokat elvezetni a bottartókon, de ez annyira elhanyagolható szempont, hogy meghagyjuk imperialista luxusnak.

Pár zseniális dolog a bottal kapcsolatban:

• A három spicc, amit adnak hozzá 15, 28 és 43g dobósúlyú és mindegyik piros, ezért nem kell a látási viszonyoknak megfelelően variálni a színekkel, hanem lehet a “pirosat” választani mindig, eltérő helyzetekhez
• A bot átmérője a nyéltagnál: 8,9 mm, ez egy olyan adat, amit én még nem láttam még más botnál
• A markolat átmérője 26 mm – hozzáad az egész “filigrán izomtömlő” élményhez
• A markolat teljes hossza 550 mm, ezért rövidsége ellenére az én 190 centimhez is tökéletes.

Annyira beleszerettem, hogy a nagyobb társát, a 330cm-es feeder változatot is megvettem (meg még egy hosszabb, tavi pontyozásra specializált változatot, ami ellenben nem annyira jött be) és ha nem direkt 5-10kg-os pontyokra megyek horgászni, akkor mindig ezeket viszem magammal. A Balatonon és nyaraláskor gyakorlatilag kötelező tartozékok.

Ha valaki azon töri a fejét, hogy bár gyakran horgászik, de szeretne kipróbálni valami különlegesen finom eszközt, amivel majdnem minden helyzetet meg tud oldani, akkor a vaskos árcímkéje ellenére nem tudnék semmit szívesebben ajánlani. Az általam használt pickerek közül messzemenően a legjobban passzol a horgászstílusomhoz, maga mögé utasítva akár drágább botokat is.