Az első halálos autóbaleset
Éppen százötven éve történt.
Mary Ward a Viktoriánus-kor egyik elismert és népszerű természetkutatója és asztronómusa volt.
Egy meglehetősen zárt és férfiak dominálta társadalomban egy ilyen szerepvállalás az 1860-as évek brit birodalmában egyáltalán nem volt általános. Maga Viktória királynő is berzenkedett attól, hogy a nők bármilyen társadalmi vagy tudományos szerephez jussanak, az ellen pedig határozottan tiltakozott, hogy az éledező női mozgalmak bármiféle támogatottságot kapjanak.
Mary persze eleget tett a kor elvárásainak, házasságban élt és 42 éves korában már nyolc gyereket nevelt tisztességgel, becsülettel. Bár többé-kevésbe magára utalva. A férje egy nyugalmazott tisztként úgy döntött, hogy nem dolgozik, ez rányomta a bélyegét a kapcsolatukra. Mary tizenegy terhességet hordott ki a házasságuk tizenhárom éve alatt, egyszer elvetélt és volt két halva született méhen kívüli terhessége.
1869-ben augusztus utolsó napján meglátogatta a kuzinját és kikapcsolódásképp mentek egy kört az automobiljával.
A korabeli automobilokat nem teljesen úgy kell elképzelni mint a mostanság közismerteket, a működésük inkább egy sínek nélküli gőzmozdonyra hasonlított három keréken. A kuzin is egy ilyen DIY berendezést tartott otthon, nem ritkán vidám perceket okozva a környező lakosságnak ahogy csigatempóban csatangolt egy prüszkölő-zúgó masinéria.
Mary már kiskorától kezdve különlegesnek számított, három éves korában kezdett lepkéket gyűjteni, nyolc évesen egy kisebb távcsővel megfigyelte a Halley-üstököst és erről beszámolt a ház vendégeinek. Az édesapja egy lelkipásztor volt, és mivel látta, hogy a lány különösen érdeklődik a tudományok iránt, mai áron számolva közel kétmillió forintért vett neki egy mikroszkópot abban a korban, amikor az még a tudomány határait feszegető műszernek számított.
Ebből született Ward első természettudományos könyve, az A World of Wonders Revealed by the Microscope. Kezdetben a denevérszőr, molylepkék szárnyának szerkezete, a tücskök összetett szeme foglalkoztatta, ezek rétegről rétegre felfedezése adott ihletet a könyv megírásához.
Később visszatért az asztronómiához, harmadik könyve a Telescope Teachings a mikrovilágból a makrovilágba kalauzolta el az olvasókat, akkoriban az egyik legrészletesebb leírást adta az égitestekről, a Holdról, az üstökösökről és a Vénuszról, így az a megtiszteltetés érte, hogy a harmadik nő lehetett, aki a Royal Astronomical Society havonta megjelenő kiadványában publikálhatott (Viktória királynő és az amerikai Maria Mitchell volt a másik kettő).
Mary kuzinja sem számított átlagosnak, William Parsons harmadik earl-je volt Rosse-nak és elég különös dolgokat épített unalmában. Például egy ötven láb hosszú teleszkópot egy hat láb átmérőjű tükörrel. Ez a tizenkilencedik század második felének legnagyobb távcsövének számított, a négy tonnás tömegével valódi szörnyszülöttként emlegették, a “Leviathan of Burr” nevet kapta a szomszédos városkáról és még Verne Gyula is beleszőtte a Holdra utazásról szóló könyvébe.
Amikor 1869 augusztusának végén Mary meglátogatta Parsonst, kitalálták, hogy mennek egy kört az automobillal. El is indultak, és a beszámolók szerint kényelmes tempóban zötyögtek a nem túl jó minőségű utakon. Megkerülték a Szent Brendan templomát és ekkor bekövetkezett a baj.
Vagy egy kőre futhattak vagy egy gödörbe, mindenesetre Mary kizuhant az üléséből és egy másodperc alatt a méretes hátsó vaskerék alá került. A két percen belül a helyszínre érkező orvos az elszíneződött arca láttán megállapította, hogy nyak- és koponyatörést szenvedett, egy perccel ezt követően meghalt.
A halálát okozó gőzös masinát szétszerelték és elásták a kastély kertjében.
