Az extrémsport margójára
Mindig feltolja az agyam, amikor valaki a partvonalról megmondja a tutit úgy, hogy a témához semmi köze sincs.
Mindenki ismeri az átlagbunkót, aki mindenhez ért, mert egyszer látott róla műsort a spektrumon. Általában én ha kipróbálok valamit, akkor konstatálni szoktam, hogy “hű bazmeg, ehhez sem értek, de ez milyen jó lehet” és ezt szoktam is terjeszteni. De nem, van akinek kényszere van arra, hogy állandóan szétszakértse azokat a területeket, amiken még sosem járt.
Az extrémsportoknál meg ez valamiért a többségre igaz. Hirtelen mindenki rohadtul elkezdi érteni a mások motivációit, a mások körülményeit és adott esetben igaz demokrataként kezdi el mondjuk az Erőss Zsolt emlékét is megrohasztani, mert (az amúgy szintén hegymászó feleségével) mertek gyereket vállalni.
Mert ugye ezek mind öngyilkosok.
Igen bazki, mindenki. Aki terepmotorozik, rallyversenyez, siklóernyőzik, sziklamászik, snowboardozik, görkorizik, mókusruházik, basejumpol, ejtőernyőzik, siklórepül, downhillezik, freeride síel, magashegyi túrázik, hegymászik az mind kivétel nélkül MEG AKAR HALNI.
Mi más is lehet a motiváció amögött, hogy statisztikailag ilyen veszélyes sportot üznek? Mi lehet az oka, hogy az adott esetben megismert magas kockázat ismeretében mégis ezt csinálják? Hiszen aki gördeszkázna, az el tudna jutni a metróval is arra a helyre, ahova elindult. Aki siklóernyőzik, az vehetne a wizzairrel jegyet, az még olcsóbb is. Látom a sok fasz sziklamászót, ott izzadnak, meg rettegnek, hogy leesnek, ahelyett, hogy fellanovkáznának. Normálisak ezek?
Nem. Ezek ÖNGYILKOSJELÖLTEK.
Mert az hagyján, hogy ők leesnek, de például a békésen túrázó családok előtt esnek le és maradandó lelki törést okoznak a gyerekeknek azzal, hogy minden hétvégén MEGHALNAK. A siklóernyősök is, röpködnek össze vissza, mint a balfaszok. Ahelyett, hogy nyugodtan maradnának otthon a picsájukon, vagy elmennének inkább ikebanát tanulni, ott röpködnek azokkal a lélekvesztőkkel. Aztán leesnek nekünk meg fizetnünk kell a TB-t utánuk, amiből ugyan eleve többet fizetnek, mint extrémsport egyesületi tagok, de NEM ELEGET.
Mert nem az alkoholizmusban vagyunk világelsők bazki, meg a bagózásban, hanem a mókusruházásban.
Tegnap ráesett egy ejtőernyős az autómra. Ki fizeti meg a kárt? Senki. Az meg legyint egyet és tovább zuhan, mint ha mi se történt volna. Meg nekem a hegymászókkal se lenne bajom, ha nem tolná ez az Erőss is egyfolytában az arcomba, hogy meghalt és hátramaradt a gyerek. Mondtam is a szomszéd néninek, amikor megigazította a sámlit a kamraablak alatt, hogy reggel végignézze a lichthofon keresztül, ahogy szarok, hogy ezek az emberek nem normálisak, hogy ennyire belemásznak nekünk, NORMÁLIS embereknek életébe.
Ott van ez a mostani, mókusruhás sztori is. Nem elég, hogy évente akár többször is meghal valaki, volt, hogy másoknak VÉGIG KELLETT NÉZNI. A faszért kell még ezt is nekünk végignézni, nem bírnak ezek csendben megdögleni? Ugyanezek az emberek azok, akik az autópályán mindenki szeme láttára kicsúsznak és ledarálják magukat a szalagkorláton, nincs ezekben semmi becsület.
Ha én, Egyszerű Józsi nem merek valamit megcsinálni, akkor az onnantól extrém. Ha én nem tudom elképzelni, hogy tudom vállalni a kockázatot valamiért, amit szeretek csinálni, akkor az egyetlen logikus megoldás az nem az, hogy egész egyszerűen nem csinálom. De nem ám.
Inkább elkezdem baszogatni azokat, akik a tervezett kockázat ismeretében hódolnak a szenvedélyüknek.
Tilcsák be. A vitorlázást, a siklóernyőzést, a motorozást, a sziklamászást, a magashegyi túrázást, a mountain bikeot, a gördeszkát, a síelést, a snowboardot, a trialt, a mókusruhát, az ejtőernyőzést, a wakeboardot, meg úgy általában mindent, ami az én (és a többség) értékrendje szerint veszélyes. Maradjon mindenki a picsáján.
