Babymetal, az meg mi?

… gondolhatjátok most sokan, de garantálom, mire végigolvasod ezt az írást, tudni fogod mi az, sőt annál többet is…

Nos, kezdjük ott, hogy Japán mindig is egy fura hely volt. A maga feudalisztikus berendezkedésével számunkra nehezen érthető (bár amerre a jelenlegi magyar politika halad, egyre inkább mi is meg fogjuk tapasztalni az alárendeléses kultúrát!), ám akármilyenek is a távolkeleti népek, ezen belül is a japók, egy biztos: a rock és metál zenét szeretik. És ez becsülendő!

Na, itt jön a képbe a Babymetal. De előtte még mesélek még egy kis rock történelmet.

• Ugyanis, tudnotok kell, hogy azokban a „száraz” években, amikor a dallamos rock visszaszorult a nyugati és amerikai rádiókban, japánban egyáltalán nem, sőt. Japán volt az egyedüli mentsvára a dallamos rockzenét játszó együtteseknek, a Foregner-től  Yngwie Malmsteen-en át az Etreme-ig, és vissza. Számos rock/metál banda ét el sikereket Japánban akkor, mikor a világ más táján meg se hallgattál őket.
• Ám kis ázsiai manga-zabáló kedvenceink, nem adták fel egykönnyen. Sőt annyira nem, hogy a nyugaton eluralkodó grunge metál stílura válaszul feltalálták a saját „japán metál”-jukat (Csak közbevetem: 1991 volt az év, amikor a NIRVANA kijött a „Smells like Teen spirit”-tel – ami megváltoztatta a világot – vagyis az egész 90-es éveket.)

A szóban forgó Babymetal nevű japán csupa-csajokból álló rock/metál zenekar például 2010-ben alakult, amikor a dallamos metál nyugaton már agonizált, sőt az utolsókat rúgta.

A Babymetal banda alapjait 3 lány alkotja, név szerint : Suzuka Nakamoto (Su-metal), Yui Mizuno (Yuimetal), és Moa Kikuchi (Moametal). Őket profi muzsikusok kísérik a koncerteken, és ez nem kamu, hanem inkább „Kami”, ugyanis a Kami Band biztosítja a hátteret és a kemény riffeket a lányok éneke alá. A csajok első lemeze 2014-ben jelent meg, amit azóta sikerült kultikus státusszá növelni.

A zenéjük tradicionális metálon alapuló rock, némi ázsiai hatással fűszerezve. És pont ez a „fűszer” az, ami miatt ezek a japcsi lányok különlegesek.  Úgy dörren meg a basszus, és úgy röffen a riff, hogy hirtelen nem is tudod, mit hallgatsz. Beindul a darálás, átérzed a metal feelinget, amikoris egyszer csak egy cérna vékony japán hang énekelni kezd. Ha ez nem katarzis, akkor nem tudom, mi az! Ez a banda egy új, eddig nem tapasztalt stílusban zenél, amelyet „kawaii metal”-nak hívnak („kawaii” jelentése: aranyos, bájos) a J-pop és a heavy metal keveréke. A zenei világban az együttest általában a death metal, a speed metal és a J-pop műfajokhoz kapcsolják – pedig (szerintem) egyikhez sem tartozik. A Babymetal (és társai, mert hogy egy ilyen siker nem marad el leutánzók nélkül) egy más műfajt képvisel. Legalábbis a Metalon belül.

Én ázsiai metálnak nevezném (de csak, mert a Japán metál túl specifikus lenne).

De, mindegy is minek nevezzük, a lényeg úgyis az, hogy Ti (mi) a hallgatók élvezni tudjuk-e, és meg tudjuk-e szeretni? Well, nekem ez utóbbi simán ment. Én beleszerettem a Babymetal-ba. És talán ti sem dobjátok a kukába egyből…

Egy olyan országból, aminek kultúrája nagyon eltér a miénktől (de épp ez benne a kihívás). Az „Értsd meg, szeresd meg, vagy hagy békén és távozz!” az alap filozófia. Ám, én nem tudok távozni…

Ha már egyszer benyitottam a titkos kamrába, az ott látott és halott zene fogva tart. Úgyhogy maradok rock és metál imádó, de immáron a térképre tettem Japánt is.

És (csak Nektek mondom, itt úgyse lát senki más), amibe aj japánok beszálnak, azt komolyan is gondolják. Példa erre a 3 japán Baby, akik Metalt nyomnak, a maguk bájos és kedvesen csajos japán módjára…

Ki is mondta, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan? (Akárki is volt, igaza lett!)

Ugyanis, egy biztos, amikor a világ más részén már halódik a műfaj, a japók még nem jöttek le róla… (BTW: Akkor miért is kéne nekem lejönni róluk?), sőt jobban komálják a műfajt, mint valaha is.

Na, mindegy. Így is azt hiszem túlbeszéltem a dolgot. Akit érdekel, kattintson a videóra és tágítsa a látókörét, akinek meg nem inge, hát ne vegye magára…

\m/

De ettől még a (japán) rock/metál marad örök, és elpusztíthatatlan!

Hell, Yeah!