Bringázz a munkába!

Egészen addig bringáztam, míg el nem lopták a biciklim. A nyomozást hamar lezárták, pedig nagyon szép felvétel is készült (“Látja? Ott viszik!”). Azóta autóval járok.

Ez egy ilyen kis rövid történet, de ti azért ne szomorkodjatok, menjetek inkább a Salzkammergut Trophyra! Most lesz július 13-15-én, az A táv 210,2 km, szintkülönbség 7119 méter. Nem mindenkinek van 5 km-en belül a munkahelye, ugye, de itt legalább fel tud készülni a megpróbáltatásokra. A kevésbé izgágák a lelátókról is követhetik az eseményeket, némelyikről elég fasza a kilátás (hallstatti tó, Dachstein gleccser, miegymás).

Akit meg végképp nem érdekel az egész, hedóniázzon Hallstatt faluban (van egy igen klassz kis temetőjük, ha nem bírná az iramot), vagy menjen be Bad Ischlbe, és egyen pár islert a tömegeléshez, nehogy elfújja a szél. Bad Ischlre érdemes több napot is rászánni akár, mert van itt jó pár megnéznivaló.

Itt ismerkedett meg Ferenc József és Sissi és az eljegyzésüket is itt tartották. Még Ferenc József anyját, Zsófiát küldték ide fürdőkúrára az udvari dokik, mert a császári pár sehogy nem tudott összehozni egy gyereket, de aztán beindultak a dolgok és sorban születtek a hercegecskék (1830, 1832, 1833, 1835, majd később még kettő). Innen a nagy szerelem a császári család és a város között.

Nem véletlen, hogy Bad Ischlnek máig van egy monarchiabeli hangulata. Az ifjú pár kapott nászajándékba egy villát (Kaiservilla) Zsófia főhercegnőtől, hogy aztán Ferenc József szinte minden nyarat itt töltsön. A villa és a kertje is látogatható: be van rendezve eredeti bútorokkal, a sarokban ott a császári íróasztal és még Sissi néhány ruháját is meg lehet csodálni. Felpróbálni nem, de úgyse férnétek bele.

A folyóparton a kis bodegánál (ha még megvan) nagyon jó streetfoodot lehet kapni, a másik parton pedig ott a Lehár villa, abba is érdemes benézni. Plusz fel lehet libegőzni a Katrin hegyre, ahonnan igen fasza kilátás nyílik a városra és úgy általában a környékre. Ha a kereszthez is felmásztok, akkor vigyetek normál cipőt, és ne vietnami papucsban szerencsétlenkedjetek (ez voltam én), mert nem annyira kényelmes. Ráadásul még ha a menedékháznál süt is a nap, a hegy teteje sokszor párába burkolózik, úgyhogy szart se fogtok látni, de legalább megmásztátok, ha már egyszer ott van.

Na, de kezdjük az elején: bringázzatok el munkába, a többi meg majd alakul valahogy.