Café racer – Triumph vagy Norton?

Legyen inkább Triton.

A Café racer korszak, nagyjából a ’60-as és ’70-es évek arról szólt, hogy fiatalok száguldoztak az éjszakában motorkerépárral a London környéki utakon, aztán jól beültek az Ace Café nevű helyre, de véletlenül sem kávézni, hanem iszogatni és néha kicsit verekedni.

Akkoriban elég jó volt a brit motorkerékpár gyártás, létezett még a Norton és fénykorát élte az azóta utólag ismét feltámasztott Triumph.

De persze egyik sem volt tökéletes, az egyiknek, a Nortonnak a váz és futómű volt az erőssége, a Triumphban pedig jobb volt a motor. Jött a nagy ötlet: össze kellene építeni mindegyikből, ami a jobb.

Így született a Tri(umph-Nor)ton, ami akkora siker lett, hogy egy-két nemhivatalos kereskedő alig győzte kielégíteni az igényeket.

Árultak átalakító kiteket is, ha valakinél volt egy fölös váz, abba szépen bele lehetett műteni a motort.

Voltak később is próbálkozások, meglovagolni a nosztalgiát, ez például a Voxan találó nevű Café Racer modellje, francia termék és nem is lett egy hatalmas siker.

Szépnek azért nem mondanám és otthonra sem kéne.

Motoros mélyvíz poszt itt: