Contour – Be a here

Mint az közismert, az akciókamerák a szőke, hosszú bongyorhajú, szörfdeszkás köcsögöknek valók. Contour 2 tesztünk következik.

Számtalanszor éreztem szükségét, hogy felvegyem azt, ahogy balfaszkodom valamivel, hogy aztán ország-világ elé tárjam, hogy mekkora idióta is vagyok. De tényleg, a magunkfajta exhibicionizmusa olyan magasságokban jár, amibe még akár ez is belefér. Elgondolkoztam rajta, hogy de jó lenne nekem egy GoPro, mert akkor én is mehetnék raftingolni, meg bálnákkal pacsálni meg jó ribikkel búvárkodni.

Magyarán behazudtam magamnak a szokásos jó gear – több idő maszlagot a marketing hatására.

Ezért valami eszméletlenül vágytam egy akciókamerára, de kurva sok teszt bújása után arra jutottam, hogy kell a fasznak. A minősége katasztrófális, nem vízálló, szarul rögzíthető, plusz tényleg úgy nézel ki vele, mint valami gyogyós.

Ezért is gondoltam, hogy kölcsönkérek valakitől, akinek van.

Az akciókamerák felett rettentően eljárt az idő, elképesztően ódivatú szarok, mert mindenki rájött, hogy kurva unalmas magát nézegetni, illetve az izgalmasnak tűnő pillanatok valami kibaszottul nem izgalmasak mások számára, csak mintegy másfél perc erejéig. Az ember nem vágja meg a nyersanyagot és biztos, hogy nem fog baszódni órákon keresztül, hogy összehozzon egy videót. Én speciel majd négy órát basztam el azzal, hogy ezt a kis szirszar tesztvideót összekaparjam.

Ami rögtön látszik, hogy a Contour, meg úgy általában az akciókamerák rákfenéje nem a dinamikatartomány, vagy a felbontás, ahogy azt sokan gondolnák. Normális halandó úgyis körülbelül 1080p-ben nézi a dolgokat, mert az emberi sávszélességet és megfizethető kijelzőket, meg legalább egy fél dioptriás küszöbszintet jelent, afelett nem érdemes erre áldozni.

Szóval nem, nem érdekes a felbontás. A 4K egyvalamire jó, de arra nagyon: utólagos szerkesztéskor nagyon nagy a mozgástér mind a cropoláskor, mind a svenkeléskor (persze csak ha a kamera lencséjének kidolgozottsága ezt megengedi).

Hogy miért kell utómunkázni? Azért, mert minden akciókamera, amiben nincs stabilizátor egész egyszerűen borzalmas. Arra találták ki, hogy bicajozás, boardozás, sziklamászás és még mittomén mi közben normális képet adjon, de ehelyett csak az egészen friss modellek (mint pl. a Sony FDR-X3000) képesek optikai stabilizálásra, mindegyik másik szoftveresen oldja meg.

Lol, szoftveresen.

iPhone territórium, azt leszámítva, hogy az iPhone jobban csinálja. Ha megnézitek a videót, 0:40 környékén jól látható a stabilizálatlan kép, amitől epilepsziás rohamot lehet kapni, aztán jön a stabilizált, ami meg olyan, mint ha taknyon keresztül néznétek az egészet, de legalább elmúlik a remegés.

Utómunkában ki lehet korrigálni ezen a remegés jelentős részét, de a minőség rovására megy és az amúgy sem túl magas. Szikrázó napsütésben nem rossz a kép, viszont ha picit is sötétebb van, akkor telefonszindrómát kap a miniszenzor miatt és befurcsul.

Állóképekkel nem is érdemes próbálkozni, annyira használhatatlan. A mozgóképekre nagyon szórakoztató, de mivel nincs állandó monitorozási lehetőség benne, mint például a Sonynál, vagy az újabb GoProknál, ezért nem lehetsz benne biztos, hogy nincs mondjuk egy *khm* vízcsepp a lencsén mondjuk az első nap feléig.

Ugyanígy fingod nem lehet róla, hogy nem baszódott-e el egy teljes napi felvételed amiatt, hogy a kamera tengelyén nem megfelelően állítottad be a felvétel szögét, ezért minden úgy néz ki, mint ha egy filmszakkörös csinálta volna dutch angle-ben.

Tegyetek magatoknak egy szívességet: ha trendi faszságot akartok venni, akkor vegyetek egy drónt.

Abban van még legalább egy év tartalék, mielőtt mindenki rájön, hogy igazából kurva unalmas az élete.

 

 

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: