Cromwell sógorának űrutazási javaslata

Oliver Cromwell sógora, John Wilkins teológus és természetfilozófus (1614-72), aki Cromwell legfiatalabb nővérének, Robinának volt férje, nagyszerű elme volt, és mellékállásban a Royal Society egyik alapítója. Két könyvében is elgondolkozott azon, hogy “repülő szekerek” segítségével kellene életerős a férfiakat a Holdra vinni.

Úgy hitte, ahogy sokan mások is, hogy a Hold és a bolygók lakott égitestek, és hogy alapvetően hasznos és kívánatos lenne találkozni az ott élő őslakosokkal, hogy aztán kereskedjünk velük. Az elmélete szerint az embereket egyfajta mágnesességgel rögzítették a Földre, szóval akár ha csak 20 mérföldes tengerszint feletti magasságot sikerülne elérniük, akkor ott már ez a hatás annyira gyenge lehetne, hogy az utazók lebeghetnének, vitorlázgathatnának az űrben. A légzés nem jelenthetett volna problémát, mivel az űrhajósok hamarosan hozzászoktak volna az angyalok által átlevegőztetett tisztább levegőhöz. Jó, hát senki nem mondta, hogy annyira okos volt.

Úgy tűnik, Wilkins kísérletezett Robert Hooke-kal repülőgépek építésével, az Oxfordi Wadham College kertjében az 1650-es években. Néhány évvel később, amikor a vákum és az űr természete kicsit nyilvánvalóbb lett, rájött, hogy David Bowie csak képletesen beszél és az űrutazás sokkal bonyolultabb a vártnál.

Amikor a monarchia visszatért és a cromwelli rendszer megbukott szupercsóró lett, de valahogy mégis megugrotta, hogy szépen lassan benyalja magát az új rendszerbe is és megválasztották Chester püspökének.