Csőmozi #163: Álombrigád – Dreamscape
Álomgyilkosok a kis-hidegháború közepén, avagy az elnök emberei és a kísérleti Freddy.
A mindenki számára elérhető mátrix az álom, a 40 éve szárnyukat bontogató virtuális valóság-filmek (Tron és…. ööö, távolról pl. a Scanners) sem taglalták, a programozók mégis hogyan estek bele a tévébe számítógépbe, és hogyan repesztettek puszta akaratukkal fényciklin, de az már mindenkivel előfordult, hogy nyomasztó álma végén hirtelen sikerült elrugaszkodni a szikla széléről és nem leesni, vagy pofán rúgni a nyomában lihegő, rég halott nagyapja szellemét. Az Egy ágyban az ellenséggel nagy sikerű rendezője, Joseph Ruben az ekkoriban fénykorát élő neo-atompara (Fonalak, Másnap, WarGames, mi több, a Terminátor) nyomán indítja konspiratív-misztikus-tufa történetét, állítólag Roger Zelazny ötletéből. Akad benne cutting edge titkos álomkutató kormányszervezet, tudat alól előrántott szörnyetegek hada és öltönyös gorillák is (mármint a bérgyilkos fajtából), így a közepesen tájékozott filmbuzi lelkesen áll neki, elfeledett, menő kis klasszikust sejtve. A vidámparki poszter azért kétségekre ad okot, és egymás mellé téve mondjuk az Agyfürkészők (mi lehet, Cronenberg rendezte és már szerepelt a cikkben) agyhekkereit szintén a korszakból, meg ezt, előtűnik, ki a látnok és ki nem.
De ugye mindent a saját értékén… A saját értékén szélhámos-vígjátékként induló Álomküzdők (ez a magyar cím, nem azonos az Elm utca 3-mal) elején a laza bájcsődör Alex (Dennis Quaid) a lovin váltja aprópénzre gyanítható prekog-képességeit, Johnny Firpo komolyságával és kb. az ő üldözőivel összevethető maffiózókkal kergetőzve. Éles váltás a világvége utáni, égő táj látomása, a föld alatt síró, leesett arcú gyerekek bosszújával – csak egy pillanatra látszanak, míg az USA elnöke fel nem riad rémálmából, de az az egy elég hosszú. A rémségektől üldözött, bölcs fehérfejű elnök (Eddie Albert, bár Roy Bridges az Airplane tornyából meggyőzőbb lett volna) már-már ott tart, hogy leszerelési tárgyalásokba kezd az oroszokkal, de a fegyvergyártó-hadiipari atomlobbi ezt természetesen nem hagyhatja. Békénél a halál is jobb, vallják ezek a hüllőtekintetű tőkések szigorúan a haza érdekében. Az elnökhöz hasonlóan bölcs Novotny doktor (Max von Sydow) álomkutató intézetében rögtön ugrasztják is a sötét oldal kedvenc kis szociopata laborgörényét, aki ohne zsenír nyírja ki a vele egy álomba drótozott idős hölgyeket is akár, hogy utána blazírt arccal eszegesse szendvicsét, sőt szürcsölje a kólát szívószálon.
A közönség legnagyobb megdöbbenésére a jó szándékű, naiv királyfi (Quaid) tér vissza a programba idős mestere (Sydow) hívására, megküzdeni az összeesküvőkkel a kormányszervek kebelén, és az ébrenléten túl is. A CGI-mentes álomjelenetek ma is hatásosak, pl. a kígyóembertől szenvedő kisgyerek megmentése vagy a Freddy-filmekkel sok tekintetben rokon buszozás az atomháború utáni senkiföldjén, bosszúra éhes halottakkal és a peches kalauzzal v. hatósági közeggel. Az ő szívét Tommy (David Patrick Kelly, a Twin Peaks Jerry Horne-ja, sőt a piromán T-Bird a Hollóból), a fenti álomgörény a „legyen már szíved” (have a heart) poén kíséretében dobja oda Alexnak, miután kitépte a vaskörmével. Erről nyilván mindenkinek ugyanaz jut eszébe, de mivel a Rémálom az Elm utcában első része alig 3 hónappal később jött ki, itt valószínűleg csak nagy elmék párhuzamáról, és nem visszafelé ihletődésről van szó. A fantasztikumon kívül sajna csak eléggé tévéfilmes, konspiratív közhelyekre futotta az elhallgattatott ponyvaírótól a kormányzati orgyilkosokig, és van ábrándosnak szánt giccsszerelem is a görkorimagazin címlapnőjével, akarom mondani a kutató-kolléganénivel. Az igényes olvasó e ponton már várja, hogy „fogyatékosságai ellenére nézhető ’80s formagyakorlat” vagy valami hasonló, és hát mit lehet tenni, tényleg. Az elterjedt videómegosztón is látható, pl. rögtön lent.