Csőmozi #2: Szomszédok egy távoli bolygón – Gyémántpiramis

A blue box hazai prófétájának alighanem legmagasabb költségvetésű filmje a magyar sci-fi halovány ékköve.

Ez persze sokat elmond a magyar sci-fi filmművészetről és a költségvetésről is. Rajnai András lehetett az első ember, aki hazánkban videókamerát látott, vagy ha nem is feltétlenül, a MTV-től (nem a zenetévé) ő kapott először lehetőséget videótechnikai műhely berendezésére a ’70-es években. Ettől, valamint az univerzális csodaszer blueboxtól megrészegülve a rendező a művészet új korszakát vizionálta, látomását követte is korszakoktól és rendszerektől függetlenül. Ennek köszönhetjük Bujtor Istvánt Gilgames szerepében a Televíziós felnőttmesékben (korántsem felnőttként mély nyomot hagy), Juhász Jácintot polinéz mitikus hősként (A világkagyló legendája) vagy egyiptomi varázslóként (Szetna, az írástudó), de még a Pécsi Balett növendékeit is kárhozott lélekként forgolódni Dante poklában, talpig piros kezeslábasban. A pályaív csúcsa a mi szempontunkból viszont a Gyémántpiramis, még ha Pirx, a pilóta ismertebb is a Lem novelláinak legyalázásán mindig nagy kedvvel szörnyülködő geekek vagy a legórajongó gyerekek körében.

 

 

Mint tudjuk, a jó rosszfilmhez a bénaság önmagában édeskevés. Szükséges még a megszállottság, a művészet iránti feltétlen rajongás, ami átüt bármely ótvar gyártási körülményen vagy amúgy tényleg letaglózóan tehetségtelen stábon – ez az, amit mondjuk az Alkonyat-franchise sok csilliárd dollárból közízlésszennyező kapitalistái sosem fognak elérni. A naivság akkor alkot egészen különös keveréket, ha a magasművészetből jött, ősz színészek komolyságával meg a szomszéd Jenő gyerek (a stáblistán Bognár György álnéven) ZX Spectrumján összerakott kompjúteres effektekkel találkozik, meg a kanadai Sefel Productions jóvoltából némi, de azért láthatólag nem túl sok plusz zsetonnal.

 

 

Egy távoli galaxisban, akarom mondani sóderbányában titokzatos robotok vagy lángszórók (a gyilkost, mint egy giallóban, sosem látjuk) mészárolják le egy űrhajótörés utolsó túlélőjét, aki azért még elküldi a vészjelzést. A jelet nem más, mint Roger kapitány (Trokán Péter hellén szakállal, kicsivel a Szomszédok előtt) fogja, pontosabban csak fogná, ha a Világkormány költségén műbőr fotelekben koktélozgató nőrajongóinak egyike ki nem kapcsolná a személyhívóját. A kapitányt újonnan érkezett számítógépes szakembere szerencsére figyelmezteti, és indul a mentőakció – hiperűrugrás Elite-stílusban, a mély álomban utazó legénység előtt valaki nagyon rázza a kamerát. További Aliens-remineszcencia (egy évvel megelőzve a nagy testvért) lesz még az ipari létesítményekbe vagy barlangokba ereszkedő stábtagok nyomon követése a központból, a céges intrika, de akár a luddita rettegés is a mindenható és felfoghatatlan “kompjúter” hatalmától (bár a mából nézve ez talán nem is akkora hülyeség): titkait csak a félisteni “technikusok” vagy a még félelmetesebb, simlis kettős ügynökök ismerik.

 

 

A célállomáson további roncsok és szénné égett felfedezők, meg még néhány megbízhatatlan túlélő várja az expedíciót. Az ő részvételükkel bonyolódik a gyermeteg árulásokkal, robottankokkal (spoiler alert: az egyik a gyilkos) és lángszórókkal tarkított történet – ebben a jövőben, úgy tűnik, ez a praktikus, standard kézifegyver. A végkifejlet felé dänikeni léptékű összeesküvés lepleződik le, a megalomán Professzor, a Világkormány számítógépes hálózatának feje a legaljasabb eszközöktől sem riad vissza terve megvalósításának érdekében! A címszereplő gyémántpiramist idegen civilizáció hagyta itt, csupasz majom fajunkból sajnos a kozmikus titkokra kevéssé fogékony űrkalózokat vonzotta magához apró szilánkjaival. A gondoskodó űrkommunizmus azonban nem csak őrült tudósokat, de titkos ügynököket is ráállított az ügyre, a Fabulon-jónő álcájában domborító Jane (Balogh Erika, igencsak pixelesített, Blade Runneres azonosításába még a kompjúternek is beletörik a bicskája) küzd a jó ügyért. Hogy találkozik-e a végén Roger kapitány szakállával, azt nem lövöm le, a mű teljes élvezetéhez mindenesetre érdemes gyermeki sci-fi rajongó énünket elővenni, és hátradőlni a fent említett műbőr fotelekben a sokszorosukra nagyított, iparművészeti kisplasztikák alkotta háttér előtt (ezek egyikén apró, de megkapó részlet a kis híján gigeri, gázálarcos angyal az idegen építészetben). A linkelt teljes filmnek csak az elején és a végén, a felirat alatt nincs hangja, a többi rendben, amúgy vegye mindenki úgy, hogy kinyúlt VHS-kazit néz fültágítós hipszterek társaságában, úgy még jobban csúszik.

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!