Csőmozi #24: A szegény kis görkoris fiú panaszai – Prayer of the Rollerboys

Te mit csinálnál, ha kisöcsédnek görkoris banda osztogatná a neonszínű kemény drogot?

Mintagyerek

Én örülnék, hogy a prosztó proliálmok legkisebb közös többszörösének is fényévekkel aláfekvő korunk helyett valamivel menőbb jövőbe kerültem. A Prayer of the rollerboys a Fal ledőlése utáni pillanat (a Gonosz Birodalma elbukott, George-Bill Skywalker elnök őszinte vicsora alatt a Régiúj Amerikai Világköztársaság megkezdi uralkodását, Francis Fukuyama gügye vigyorral tapsikol a történelem beteljesedésén egészen 2001-ig, akkor revideál, szóval csak örülhetünk, hogy az atomerőműveket nem közgazdász bohócok tervezik), tehát a ledőlése utáni pillanat naiv lelkesedését tükrözi. A sötét jövőben járunk – az állandóan szemerkélő savas esőben klónozott gyilkosok, céges öltönykék és szétdzsekkelt szamurájok róják kegyetlen… ja nem, ez a keleti part sötét jövője, filmünk színhelyén, a kaliforniai betonteknőkben a napfény nem tud elég sivár lenni. Verőfényes görkoripályán deszkás rockvideók modorában, lassítva repeszt főhősünk, Griffin.

Megbíztam benned, te szemét

A gazdasági összeomlás utáni Amerikában (a szülők túl sok hitelt vettek fel!) él tisztes szegénységben pizzafutárként, minden aggodalma öccse, Miltie, a gyerek ugyanis sűrűn bámulja egy ifjú szektavezér reklámszpotjait a tévében. Szállásadójuk, az öreg néger gubis is csak csóválja a fejét a bátrak hazájának korcsosulásán, valahányszor a nem túl prófétai nevű Gary Lee felbukkan. A Rollerboys vezére egyszerre vall szélsőjobbos (ufók haza, vásároljuk vissza Amerikát a japcsiktól), centrista-populista (ingyenkonyha és képregény a kallódó ifjúságnak), valamint szélsőbalos-anarchista (eat the rich és öljük meg az öregeket, nézd meg, mit hagytak rád) nézeteket, ez persze nem gátolja abban, hogy jövedelmét kábítószerből szerezze. A mist neonszínben ragyog, mert úgy jobban néz ki, amint a hajlesszek műanyag csöveken szívják. A banda tagjait a bűnözéshez nyilván nagyon praktikus görkorin és még praktikusabb, de rohadt látványos ballonkabátban járatja, V-alakban járőröző osztagaik a néptelen aluljárókban nagy hatást tesznek a nézőre, a filmben szereplő árvákra még inkább.

Casey, a rendőrlány

Az ifjúsági bandafilmek, tinirománcok és a maffiózó-beépülő zsaruopuszok, plusz a hülye sötét jövő jegyeit egyazon önfeledt idiótasággal hasznosító mű remek korlenyomat és meglepő módon tényleg szórakoztató. A korszak jellemző hajú fiatal színésze, Corey Haim (mémesedett képei nyomán neki valami szomorú szemű tinicsubakka-lányok bálványának kellett lennie, a James Dean-státusz korai halála ellenére sem jött össze) meggyőzően puffog, Patricia Arquette (igen, a Lost Highwayből) fiatalon is igen tehetséges. A nagyon-nagyon durva jövőt vicces túlzások jelzik, pl. a Mexikóból kiebrudalt amcsi bevándorló csürhe, sőt az egyik görifiú nyeglén olvasott újságjában az áll feketével fehéren, hogy GERMANY BUYS POLAND. Gary Lee szülinapi buliján a Head like a hole megy a NIN-től (valószínűleg ez volt akkoriban Mr. Reznor legnagyobb popkulturális penetrációja, de aligha bánta), a megnyugtató lezárás után pedig láthatjuk, amint az alvilági antikrisztus celláját időközben Rollerboy-firkákkal varázsolta otthonossá, hajlongó japcsik hódolatát, valamint hírszerzői értesülését fogadja arról, merre tart az időközben boldog kis családdá összerázódott Griffin, a kisöccse, a pótanyu (Patricia fentről) és a pótnagypapa (G. Smokey Campbell, néger matulabácsi)… Folytatás tehát határozottan lebegtetve, remélem most már nem csak nekem fáj, hogy nem lett. A forgatókönyvíró, bizonyos W. Peter Iliff szerényen csak a Gépnarancs, a Blade Runner és a Legyek ura találkozásaként jellemezte szellemi gyermekét, azt hiszem erről elmondható, hogy háromból egy sem, a mű viszont bekerült a CP2020 asztali szerepjáték ifjúsági spinoffja, a Cybergeneration ajánlott filmográfiájába, gondolom jobb híján, de azért az sem csekélység.

Day of the rope! Day of the rope!
Kazetta

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!