Csőmozi #53: A helikopter én vagyok – Moon 44

Ráadásul a világűrben.

Derengett a rendezőről, hogy valami fontossal járult hozzá a nyugati civilizáció kultúrtörténetéhez, ó igen, Roland Emmerichnek köszönheti a világ a Függetlenség napját, meg az, izé, szóval a Függetlenség napját, sőt még egy Godzilla-újrázásra is futotta az ötlettárából. Félig ismeretlen, naiv ifjú költői szakaszából származik a Moon 44 (nálunk Űrkalózok, majdnem olyan frappáns), ez a brutalista-idióta tudományos fantasztikus talált tárgyak osztálya.

Az annyira nem kéregetős szintű produkció láttán a felajzott nézőnek Alien – Blade Runner remineszcenciák jönnek elő, a minimáldübörgéssel kísért bevezető inzertektől a savas eső permetét átfúró reklámokig és lepukkant indusztriál belsőkig mindentől, a kinézetet manapság analóg retrójövőnek hívnák. Aztékmintás tárgyalóikban a céges cápák vésztárgyalást tartanak talpig öltönyben, a Galactic Mining Corporation profitját űrkalózok fenyegetik! Utolsó végvár a címbeli Moon 44, ahol vanádium-keményium-fűszert vagy valami nagyon fontos cuccot bányásznak, egyben börtönt is üzemeltetnek, ha jól értettem. Megfelelő ember a durva feladatra (gatyába rázni a helyi erőket) nem lehet más, mint Felix Stone, a belső elhárítás ügynöke, azaz Michael Paré, a férfi félúton Alain Delon és Jean-Claude Van Damme közt. A kemény öklű, öntörvényű zsaru már többször összetűzésbe került feletteseivel! All-around (nem kell megijedni, ha ráérek, majd keresek magyar megfelelőt is mindenre a cikkemben) szupermenőségéhez tartozik, hogy könyvet olvas, ez az intellektuális teljesítmény a céges pénzeszsákokat is annyira elképeszti, hogy rákérdeznek, tényleg úgy van-e. Tényleg, az átlagparaszt néző lenyűgözésére az alkotók meg egy léghuzatban lobogó Shakespeare-szonettkötetet tartottak legmegfelelőbbnek.

A szetting (mondtam) hozta lelkesedés jó is, ha kitart a végéig, leshetjük a menő zöld kockamonitorokat (érdekes, élőben anno nem tűntek olyan menőnek) és a homályos ipari folyosókat, mert a forgatókönyv és a megvalósulása elég gagyi, mit van mit tenni. Felnőttesnek szánt elemek, többek közt nemi erőszak, öngyilkosság vezettetnek elő gyerekes ponyvamodorban, ami csak kiemeli a művészi felépítmény hiátusait. A börtön- és bandafilmek közhelyei a korszak futurisztikus jegyeivel egymásra hányva azért élvezhető B-filmet eredményeznek, kellő hipszter cöcögéssel még  szórakoztatók is a két lábon járó újságkivágások a Kockásból.

A kísérleti bivalynak helyszínre vitt börtöntöltelékek mellé tenyérbemászó hackergyerekek szolgálnak navigátorként az ööö… szóval űrhelikopterekhez, élőszóban, amolyan mitfahrerként irányítva a pilótákat a 44-es hold kanyonjaiban, mert erre nyilván az élőszóban terelgetés („jobbra, ne, most jobbra, na most feeeel”) a legjobb a huszonsokadik században. A kezdetben feszült fegyenc-geekgyerek viszony a végére hogy, hogy nem, szövetséggé kovácsolódik a [RONTÓC] nem is űrkalózok meg a céges árulás pofájában, a főszereplő sidekickje meg szinte ugyanúgy öltözködik, mint Kit a Balu kapitányból, bár ő gatyát is hord. Malcolm McDowell a Kicsi Alex utáni évtizedeket ilyen és ehhez hasonló sci-fik középgonoszaiként húzta ki, itt a bányahold főnökeként igen furcsa viszontlátni. Szóval le nem beszélnék róla senkit, most úgyis divat a retrójövő, a világ állapotát elnézve pedig egyre divatabb is lesz.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!