Discovery I.D.

Ha van valami, ami szórakoztatóbb, mint a televíziós vásárlási műsorablak, az a Discovery I.D.

Persze, ott van még az Ékszer tévé is, amit kár lenne jelentéktelen versenyzőnek tekintenünk, tulajdonképpen lehetne a fekete öves időelbaszós tévé is, ha nem lenne Horst Fuchs, mert az eredeti V-gyalut áruló osztrák buzit egyszerűen nem lehet felülmúlni. Az önmagát teátrálisan legyaluló mezei felhasználók bejátszásaival tarkított műsorok, ahol százasszöget szeletelnek az uborkasalátába, a műfaj klasszikusai közé számítanak, még akkor is, ha az Ékszer TV-n a Romanovok összes smaragdját megvehetjük négyezer forintért, csak ma, csak önnek.

Az a baj ezekkel a műsorokkal, hogy nincs saját csatornájuk, úgyhogy kénytelenek vagyunk beérni azzal, amit hétköznap délelőtt elénk löknek a Paprikán vagy bárhol máshol, mindenesetre főműsoridőben ott állunk a konzumidiotizmusra vágyva, és kénytelenek vagyunk netezni, sőt, még rettegni sem tudunk az uborkagyalutól, a dobozos gyümölcslétől vagy attól a helyzettől, hogy egy csatornába ejtjük a kulcsainkat, és nincs nálunk egy teleszkópos-mágneses-zseblámpás izé, amivel kihalászhatjuk őket a mélyből. Na, erre jó az ID.

Van még mit csiszolni azért a tematikán: a megölte-megerőszakolta-feldarabolta című műsorban meglebegtetett rejtély valahogy hamisan cseng, amikor végig azon gondolkozunk, hogy vajon mi történt szegény Sherilynnel, miközben ugye már a címből kiderült, hogy valószínűleg nem kerül már elő. Hasonló a helyzet a huszonéves lány eltűnt, sorozatgyilkos/erőszakoló tevékenykedett a környéken, harminc évvel később sem tudjuk, mi történhetett – na, hát vajon mi. Olyan ez, mint a seggbedugós meglepetésparty 7: hát senkinek nem tűnt fel, hogy mi történt az első hat részben?! Az egymástól elszakadt családtagokat szembesítő műsor, ahol olyan emberek borulnak egymás nyakába, akik soha a büdös életben nem látták egymást, ehhez képest is unalmas: sosem láttam benne olyat, hogy nézi egymást két néger, és közlik, hogy oké, szia, anyu, akkor én most megyek haza, mert hát beadtál az árvaházba, aztán szartál rám negyven éven át.

Nem vág szigorúan témába, de korhatáros: a megerőszakolták feldarabolva-műsor simán mehet délután, de a kísértetesekre várni kell. Nem baj, megéri: olyan pillanatok szerepelnek benne, mint amikor hideg van a pincében, illetve valahol máshol láttam egy olyat is, ahol arra panaszkodtak, hogy szellem van a házban, mert túl magas a villanyszámla. Majdnem összeszartam magam, mert nálam szerintem Ágnes asszony tevékenykedett a vízszámla alapján, aztán kiderült, hogy a korábbi albérlők nem fizették ki a számlát, esetleg a közös képviselő lopta el a pénzt, mindkét esetben azt kívánnám, hogy minél hamarabb kerüljenek be bármelyik tematikus műsorba.

Nézzétek a megerőszakolta-megölte csatornát, megéri: ha elalszol, az a kiscsaj, akit kiváló emberként mutattak be (+világbéke), tuti, hogy rosszul fogja végezni, az a faszi, aki normálisnak tűnik, egész biztos, hogy sorozatgyilkos lesz, szóval nyugodtan el is lehet aludni rajta, nagy meglepetések nem várnak. Az, akit annak idején felzaklattak a Duna TV éji halai, itt is megtalálják a számításukat, csak társadalmilag érzékenyítik is őket: teljesen biztos, hogy minden sarkon halálos veszély fenyeget, a halak között is volt pszichopata, pedofil meg őrült is, csak épp nem mutatták, csendben teleszarták az akváriumot.