E-book

Mindenki, akinek van e-book olvasója, találkozott már azzal az érvvel az eszköz ellen, hogy nem ugyanolyan, mint egy valódi könyv, és hogy nem lehet szagolgatni (ezt valamennyire meg is értem, de ha landolt már nálad néhány ládányi könyv, ami enyhén dohos környezetben töltötte az utóbbi néhány évet vagy évtizedet, elég hamar átgondolod ezt a szagolgatás-dolgot).

Nagyjából 1998 óta gyártanak ilyen eszközöket, az első a Rocket volt 1998-ban, ez még LCD-kijelzős volt, és összesen tíz könyvet lehetett rajta tárolni, ráadásul baromi drágán is árulták, az ötszáz dolláros ár ennek a teljesítménynek a fejében enyhén szólva röhejesnek tűnik, de akkor még gyerekcipőben járt a műfaj. A megfelelő formátumú könyveket a Barnes & Noble-tól lehetett megrendelni, nem tudom, Magyarországon volt-e egyáltalán bárkinek ilyenje, mindenesetre ahhoz, hogy tényleg értelmes readerhez jussunk, ki kellett várni az e-ink technológia megfelelő fejlettségi szintjét is – nem is beszélve a formátumok, az akku és a tárhely problémájáról. Az Amazon 2007-ben dobta piacra a Kindle-t, az első adag öt és fél órán belül elfogyott, ebben az e-ink technológia és az egyszerű vásárlás csalogatta a vevőket, a későbbiek során pedig az egyre nagyobb tárhely, az érintőkijelző, a különböző tokok, végül pedig a paperlight, a beépített világítással felszerelt reader számítottak újdonságnak. Az Amazon tabletjét, a Fire-t nem próbáltam, de úgy vagyok vele, hogy a tablet legyen tablet, a reader legyen reader, a krumplilevest meg egye, akinek gusztusa van rá.

Egy könyvtár a zsebedben

Amellett, hogy lelkesen – na jó, a helyhiány miatt egyre csökkenő lelkesedéssel – gyűjtöm a hagyományos könyveket is, határozottan az e-book pártján állok, hacsak nem valami kedvencről, különleges kiadásról vagy albumról van szó. Akármennyire is szeretem például Szerb Antaltól a VII. Olivért, kétszer egymás után túlzás elolvasni – márpedig pont ezt tettem, amikor késett a vonat, és nem volt nálam más. Ez a kötet körülbelül ugyanannyi helyet foglal, mint egy kindle, csak épp azon több száz könyv is elfér. Itthon még nem igazán indult be az e-könyvek árusítása, legalábbis nem pörög annyira a piac, mint mondjuk az Amazonon, de egyre több helyen lehet ilyesmit is vásárolni, igaz, ha nagyjából azonos árban van egy hagyományos kiadással, a vásárlók többsége inkább a megfogható könyv mellett döntene.

Olcsó?

Legalábbis ha úgy nézed, olcsó: egy Amazon Paperwhite-nak megkérik ugyan az árát (olyan negyvenezer forintba kerül), de egy egyszerűbb modellt emlékeim szerint húsz-huszonötezerért is meg lehet már venni, ehhez még jön egy tok, mert jobb ha védi valami az eszközt – arra találták ki, hogy magaddal vidd, ha csak úgy bekúrod a táskába, nem sokáig élvezheted. Az Amazon saját tokjai drágák, amiben beépített, a reader akkujáról üzemelő lámpa van, még drágább, de ezer lehetőség közül lehet válogatni, sőt, még egészen csinos, kézzel készült bőrtokot is vehetsz hozzá – bár én jobb szeretem a könyvforma, kihajthatós megoldásokat, kényelmesebb és könyvszerűbb így a cucc fogása. Ha e-book readert veszel, érdemes belegondolni, hogy egyébként mennyit költenél könyvre egy év alatt, illetve mennyit olvasol út közben vagy akár otthon – így már mindjárt nem olyan riasztó, én kisebb vagyonokat hagytam különböző antikváriumokban, ha nem számolunk azzal, hogy lekalózkodnád a könyveket, ingyen is hozzáférhető egy csomó minden, amiért egyébként fizetned kéne.

A lejárt jogdíj és a klasszikusok

Ha tökéletesen legális módon szeretnél ingyen e-könyvekhez jutni, nem árt, ha szereted a klasszikusokat. A MEKen fenn van egy csomó minden, amit felnőttként is nagy örömmel olvasok újra, igaz, Verne valamit veszített a varázsából, de akkor is, ha pedig olvasol angolul, a Gutenbergen dögivel van anyag, a népmesétől a kísértethistórián át a regényekig.

Nem rongálja a szemet

Az e-ink technológia lényege, hogy egy e-readerrel nem egy tabletet veszel, és még csak nem is egy fekete-fehér tabletet, hanem egy háttérvilágítás nélküli cuccot, amit pont úgy tudsz olvasni, mint egy papírkönyvet. Egy töltéssel elég sokáig elvan, attól függ, mennyit olvasol, de nem merül le egy pillanat alatt, raádásul a betűméretet is változtathatod – lehet, hogy akkor gyakrabban kell lapozni, de ez mindenképpen hasznos funkció.

Mi kell hozzá?

A tokon meg egy USB-kábelen kívül gyakorlatilag semmi, de ha nagyobb könyvgyűjteményed van, szeretsz könyvtároskodni vagy nem tudod fejben tartani, hogy mi van meg és mi nincs, ajánlom a Calibre nevű program beszerzését, ezzel tudod rendszerezni, konvertálni, tagelni, sorozatokba rendezni stb. a könyveidet, keresheted őket, látod, hogy melyik van már fenn az eszközön, kiszűrheted a duplumokat stb. A program ingyenes, használni is egyszerű, és elég hasznos, pláne, ha több reader is akad a háztartásban.

Miért ne?

Ha nem olvasol olyan sokat pl. utazás közben, simán elég lehet a normális könyv vagy a tablet – erre is vannak appok, de attól még a tablet világítani fog, viszont egész csinos animációkat is csinál, ahogy lapozol meg ilyenek. Tök fölösleges, de jól néz ki.

Én már a harmadik kindle-t fogyasztom, még az eredeti billentyűzetessel kezdtem – ez tönkrement a garancia lejárta után, a következő szintén megadta magát, az azutánit rögtön visszavittem, mert nem működött rajta egy gomb, most egy paperwhiteot használok, szóval esélyes, hogy lesznek vele problémák – de ismerek olyat is, aki nagyjából hét-nyolc éve nyúzza a sajátját, és köszöni, semmi baja. Mint minden, ez is lutri, a tok már csak ezért is fontos – én mindenhova viszem a gépet, utazás közben is ezt olvasom, lehet, hogy a sok hurcolászás viselte meg őket. Nem érdemes a legdrágábbat venni belőle, egy régebbi darab is pontosan hozza, amit az ember elvár tőle, akár használtan is érdemes egyet beszerezni, olyat még nem hallottam, hogy az akku adta volna meg magát – az olvasás alig fogyaszt, csak lapozáskor eszik egy kicsit.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: