Egy év vége
Gondoltátok volna, hogy tulajdonképpen majdnem egy évesek vagyunk? A születés pontos időpontját majd később tisztázzuk, mindenesetre a korbecslés szerint nagyjából itt tartunk.
Persze sok volt a tesztüzem, a gyerekbetegség és a bénázás, mihelyst egynél több ember próbált bármit is kezdeni az oldallal, azonnal egymásra posztoltunk, ezt a jó szokásunkat igyekszünk azóta is megtartani. Kicsiben kezdtük, kicsik is maradtunk, de ahhoz képest jó nagyot nőttünk egy év alatt a lassan, aztán nem is olyan lassan bővülő legénységnek, az olvasóknak és a nemolvasó kommentelőknek köszönhetően, szóval legalább virtuálisan szeretnénk koccintani veletek.
Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni, de inkább megpróbáljuk áttekinteni, mit műveltünk itt közösen az elmúlt időszakban, és mit fogunk még megtenni.
Nem sikerült
– A világuralmat elérni
– Nyárfapohókot látni
– Kék nadrághoz jutni
Sikerült
– Nem elunni ezt az egészet, pedig az elején elég kevesen voltunk rá
– Néhány embert meggyőzni róla, hogy olvassanak minket, a kezdeti háromból sajnoshálistennek volt, aki csatlakozott a legénységhez
– Egymásra posztolni
– Egyszer ugyanazt a témát feldolgozni, mint Blue, de nem árultam el neki azóta sem, mert ő gyorsabb volt
Szóval ünnepélyesen szeretnénk megígérni, hogy jövőre sem maradtok olvasnivaló nélkül, hiszen annyi szar autó van a világon, hogy azt felsorolni sem lehet, a pohókok pohognak, a hojszák hojszulnak, és elég sűrűn kiderül valami a Holdról is. Arról nem is beszélve, hogy most már van gasztroállatunk, kísértetkiborgunk, elcseszett életünk, komorságunk, bizarrónk, repülő farkasunk és miegyebünk is, úgyhogy abba is hagyom a felsorolást, mielőtt még megírnék véletlenül egy Kispál-dalszöveget, és szeretnék boldog új évet kívánni mindannyiótoknak.
Ja, és holnap hétfő.
Addig meg az egyik kedvenc számom Leo-féle feldolgozásával lőném föl a pezsgősdugót:
37 comments