Egy hétfői történet

Órák óta magányosan bolyongott a sötétben. Térerőt indult keresni, azóta az átkozott mobil is lemerült. A hétvégi pihenést ajándékba kapta, a család szerint ráfért pár nap kikapcsolódás az egész éves hajtás után. Az erdő szokatlanul csendes volt, csak a lépteinek zaja törte meg időnként a fagyos némaságot, ahogy a lepergett vékony ágak megroppantak a nehéz túrabakancsa alatt. Már rég vissza kellett volna jutnia az erdei menedékházba vagy legalább találni egy csapást, erdei utat. Leült egy percre megpihenni és a hátát egy fának vetve átgondolni, hogy hol tévedhetett el. Még világosban indult és határozottan emlékezett a vízmosásra, ami felvezette egy kisebb tisztásra. Előző nap onnan telefonált. Néhány pillanatra lecsukódott a szeme. Távoli emlékek tolultak a tudatába, egy régi nyárról a napos tengerparton. Sirályok tompa hangja vagy csak egy távoli nevetés? Aznap utoljára álmodott.

Ezt a hetet is hétfővel kezdjük, soha ne legyen rosszabb.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: